Ma is él a komatál hagyománya

Az első pár hétben ugyanis az édesanya nem kelhetett fel az ágyból, ebben az időszakban rokonok, barátok oldották meg családja táplálását. Gyakorlatias okok miatt ma is él a tradíció, van, ahol az önkormányzat is szerepet vállal benne.

– Komatálakat nem csak a szoros kötelékkel összetartozók készítettek rokonaiknak, nem csak ők járultak hozzá a szülő nő és családja segítéséhez. A paraszti társadalomban megkülönböztették a vérségi és a műrokonságot, a komaságot. Utóbbiak a gyerekkori barátságok felnőttkorra kiterjesztésének számítottak, azok révén segítették egymást az emberek. A komák sokszor keresztszülőknek is felkérték egymást. Érdekesség, hogy a Dunántúlon hivatalosan is egymás komái lettek a fiatalok, és olyankor is komatálat vittek ajándékba egymásnak, mintegy a kapcsolat megpecsételéseként. Utána pedig erre emlékezve minden évben pünkösdkor, húsvétkor is. Ez Veszprém környékén, a Balaton-felvidéken is sajátosságuk a népi hagyományoknak, így ünnepelték meg a komák a szövetségüket. Ez a fajta műrokonság jellemzően öröklődött is. Például ahol az apák komák voltak, ott gyakran a fiaik is azok lettek. Úgy választottak általában egy-egy falun belül komaságot az emberek, hogy a módosabb, tehetősebb családok támogatni tudják a szegényebbeket, akik terményekért cserébe munkaerejükkel segítettek a nagyobb feladatoknál. Ez a társadalmi kiegyenlítődést is szolgálta – mondta Törő Balázs, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársa, néprajzos muzeológus.

Hozzátette: a komatálba, az ünnepi díszesebb edénybe, kosárba vagy szilkébe, azaz fazékszerűségbe rendszerint húsleves és kalács került. Azok mellé gyakran pálinkát is tettek, és szép terítővel takarták le az edényt.

A szakember arról is beszélt, hogy van az említettnél egy további oka is annak, hogy az újszülött családjához komatálat vittek. A hiedelem szerint ugyanis a szülő nő tisztátalannak számított egy ideig, ezért nem nyúlhatott ételhez, nem is főzhetett, nem húzhatott a kútból vizet, ha egyébként lett is volna ereje hozzá. Volt, ahol azt tartották, hogy ha a gyermeke világrahozatala utáni hetekben kilép az udvarra, akkor elveri a jég a termést. Így kénytelenek is voltak őt mások ellátni, ágyba vitték neki az ennivalót. Akadtak olyan vidékek, ahol hasonló okokból hagymát raktak a fekhelyéhez, hogy védjék a rontástól az anyát és a csecsemőt is.

Manapság részben tovább él a komatál hagyománya, és több településen az önkormányzat is támogatja a fiatal párokat anyagilag gyermekszületéskor. S például Cseszneken a rokonok az eleiktől ellesett módon is segítik a családot az újszülött érkezésekor azzal, hogy megszervezik, melyik nap melyikük visz nekik ételt. Ha nem is olyan díszes formában, mint egykor, hanem inkább praktikusan becsomagolva.

– Falunkban pár éve vezette be a komatál programot az önkormányzat. Ha egy újabb kisbabával gyarapodik településünk, egy környékbeli keramikustól rendelünk egy nagy levesestálat. Melegkonyhánk főzi a levest, és természetesen második fogás is készül hozzá. Helyi önkéntesek süteményeket sütnek. Mindezeket a védőnő és a közművelődési referensünk előre egyeztetett időpontban juttatja el a családhoz, meglátogatják az édesanyát, az édesapát és a kicsit. Varga Edit, kulturális programjaink egyik szervezője olyan ügyes kezű horgoló, hogy egy kis figurát, egy polipot is készít ajándékba, melyet az újszülöttek szeretnek kis kezükbe fogni – mondta Tóth Edina Kitti dudari polgármester hagyományőrzésük kedves formájáról.