Megismerik a bányászat hagyományait a csingervölgyi tábor résztvevői

A legfiatalabb, mindössze nyolcéves táborozó is tudta, hogy a nehéz, emberpróbáló körülmények között végzett munka közösségbe kovácsolta a bányászokat. Baj esetén mindenki, a bánya vezetői, a mérnökök is rohantak menteni.

A bányászat tárgyi emlékeivel és hagyományaival ismerkednek a Csingervölgyért Egyesület által meghirdetett bányászati hagyományőrző tábor résztvevői augusztus 9– 13-a között. Az egyesület több mint egy évtizede megszervezi a programot, amelyre nagy az érdeklődés, főként az egykori bányászok leszármazottai részéről. Azok a gyermekek is megkapják a lehetőséget, akik az egyesület alkotópályázatán helyezést értek el, vagy gyakran részt vesznek a programjain.

Gerencsér Hilda, az egyesület elnöke elmondta, hogy a 8 és 12 év közötti táborozók a foglalkozásokon megismerkedtek a városrész és Ajka bányászati emlékeivel, a fejtésnél és szállításnál használt eszközökkel. Felkeresték a közösségi ház melletti emlékparkban látható szobrot, amelynek közepén egy bányászlámpa áll, a csillét és a mozdonyt, beszélgettek arról, azok mire szolgáltak. A gyerekek számos kérdést tettek fel Bálint József fafaragó A szenet fejtő bányász című szobránál. A táborozók első benyomásként elmondták, az ragadta meg őket, hogy a bányász arcvonásain látszik: nehéz munkával keresi a kenyerét. Beszélgettek arról is, hogy mit köszönhet Ajka az iparágnak. A bányászat több volt, mint egy szakma, és nem csupán az ország ipari fejlődéséhez szükséges szenet biztosította, hanem közösséget kovácsolt, amely ma, a bánya bezárása után másfél évtizeddel is hat.

Az elnök hozzátette, a gyerekek érdeklődőek, ezért az ipartörténeten kívül megismertetik őket a térség állatvilágával, a csillagászattal, a lövészettel, érzékenyítő programként a mozgássérültek egyesülete tagjai beszélgetnek velük arról, hogy milyen az élet kerekesszékben.