Rókák Veszprémben: intelligens „lakótársak”

Napjainkban 30-40 róka élhet négy-öt helyen a városban. A problémát megoldani csak összefogással, a városi példányok befogásával és legalább 30 kilométerre történő kitelepítésével, illetve az elhagyatott területek rendben tartásával, valamint a rókák etetésének megszüntetésével lehet.

- Ha egy varázslattal eltüntetnénk a házakat az erősen parkosított jellegű Veszprémből, akkor egy csodálatos erdőben állnánk. Ez tökéletes alap a rókáknak a túléléshez – mutatott rá Németh József, a Fehér Holló Vadmentő Alapítvány vezetője.

Németh József már tíz éve elmondta egy fórumon, hogy demográfiai robbanás várható a rókák körében, aminek elejét lehetne venni. Példaként megemlítette, hogy két egeret a kamrában jóval egyszerűbb megfogni, mint ötszázat, ha már elszaporodtak. Sajnos a felvetése akkor nem talált értő fülekre. Véleménye szerint napjainkban mintegy 30-40 róka fordul elő Veszprémben. Vannak fix pontok a városban, ahol rendszeresen találkozhatnak velük az emberek. Ilyen például a Dózsaváros, az egyetem környéke és a Cholnoky-lakótelep is.

A vadmentők vezetője hangsúlyozta, hogy a róka nagyon intelligens állat, amely régen még csak egy-egy alkalommal járt be rabolni olyan portákra, ahol felelőtlenül tartottak állatot. A rendszerváltás után az agrárium robbanásszerű fejlődése (a nagyobb kapacitású és korszerűbb gépek megjelenése; áttérés a több kilométeres óriás parcellákra; a mezővédő erdősávok megszűnése) arra kényszerítette a ragadozókat, hogy kövessék a zsákmányállatokat, és így folyamatosan, egyre közelebb költöztek a falvakhoz, városokhoz, ahol paradicsomi állapotokat találtak. Szerepet játszott ebben az is, hogy a városok szélén megjelentek a multik, amelyek naponta több ezer embert fogadnak. Ismerve a szemetelési kultúrát, a parkolókban eldobált ételmaradékok és az áruházak kukái „svédasztalt” teremtettek az intelligens rókák számára. Az első példányok még csak 500 méterrel fialtak közelebb a városhoz, mint korábban, később aztán generációról generációra egyre inkább megszokták az ember közelségét, így aztán eljutottunk oda, hogy az elhagyatott területeken megjelentek a városokban a rókák.

Német József szerint sokan erre még ráerősítenek azzal, hogy amíg kicsi, aranyos az állat, nem telefonálnak miatta sehova, talán még etetik is őket. Majd amikor már felnőtt rókát látnak, kétségbeesetten kérnek segítséget a probléma megoldására. Ráadásul a kint hagyott kutya- és macskaeledel, illetve a szemét is csábítja az okos rókákat, amelyek így sokkal könnyebben jutnak élelemhez, mintha a városon kívül kellene rovarokból, rágcsálókból összevadászniuk az ennivalót.

A felnőtt rókától nem kell félni, alapvetően óvatos, igazi kutyaalkatú állat. Ennek megfelelő a felépítése és a viselkedése is hasonló. Viszont ugyanúgy, mint egy kóbor kutyánál, a rókánál is fennállhatnak azok a felvehető és átadható fertőzések, amelyek egy kóbor állatra jellemzőek.

– Mi a rókát féltjük leginkább, hiszen amíg egy kutyát beoltanak szopornyica, parvovírus, E. coli baktérium ellen, addig a róka ezeket a védőoltásokat nem kapja meg. Bármilyen melegvérű állat lehet veszett, és mivel a veszettség halálos betegség, ezért sokan ezzel riogatnak. A veszettség terén a denevér és a sün a legveszélyesebb, utánuk jön a kóbor macska, és csak ezután következik a róka – hangsúlyozta a mentőközpont vezetője.

Németh József kiemelte: a városok elhagyott területeinek rendben tartásával, továbbá azzal, hogy az udvaron nem hagyunk kint élelmet, távol tarthatjuk a rókákat. Emellett segíthet az is, ha zavaró magatartást tanúsítunk. A már beköltözött példányokat pedig élve, csapdával lehet befogni, és kiköltöztetni a várostól legalább 30 kilométerre, a természetes élőhelyére. A vadmentők saját költségükön már sok ilyen egyedet ivartalanítottak azért, hogy ezek a félig szelíd, urbanizálódott állatok ne szivárogjanak vissza a városba, és itt ne szaporodjanak tovább. Ez a leghumánusabb megoldás a probléma kezelésére, amelyhez közös összefogásra van szükség az adott település illetékesei és a helyi állatmentők között.