Tihanyban szeretne kutató lenni az ifjú tudós

A saját kikötővel is rendelkező Balaton-parti létesítmény, a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet külsőre is azt sugallja: aki szeretne a munkájában elmerülni, az itt megteheti. De hogyan is került az intézetbe Fodor István, aki, bár még csak 28 éves, szép szakmai karrier elején tart.

Beszélgetőtársunkat a középiskolában kezdték el érdekelni a természettudományok. Biológiatanára, Kleininger Tamás hatására esett a választás a biológiára, amelyet a Pécsi Tudományegyetemen kezdett tanulni. Alapszakon már a harmadik félévben felhívta magára a figyelmet – a legjobb biokémia-dolgozatot írta az évfolyamon. Így került a genetikai és molekuláris biológiai tanszékre szakdolgozóként Kerepesi Ildikó témavezetése alá, ami azt jelentette, hogy diákként kapcsolódhatott be egy kutatási munkába. Mivel az egyetem és a tihanyi intézet tudományos kapcsolatban áll egymással, nyári szakmai gyakorlatra Tihanyba jött, az Elekes Károly professzor vezetésével működő kísérletes állattani osztályra, és így volt ez a következő évben is, mert tetszett neki a tudomány, a légkör, a kutatóbázis.

Akkor tért haza Angliából Pirger Zsolt, aki a Nemzeti agykutatási program támogatásával 2014-ben megalapította az intézetben az Adaptációs Neuroetológiai Kutatócsoportot. István egy évvel később végzett a biológia alapszakkal, és mivel a szakdolgozati témát sikerült feldolgozni, a folytatáshoz, a molekuláris biológus mesterszakhoz új témát kellett választani, természetesen Tihanyban. Ettől kezdve ingázott a pécsi egyetem és a tóparti kutatóbázis között.

A kutatási téma, amelybe bekapcsolódhatott: azonosítani a Balatonban a gyógyszerhatóanyagok koncentrációját, és megvizsgálni az ott élő állatokra gyakorolt hatásukat. Ez azért nagyon fontos téma, mert például a nők által szedett fogamzásgátló szerek egy része hasznosul csak a szervezetben, a többi aktív formában a szennyvízbe kerül. Mivel az alkalmazott háromlépcsős tisztítás sem szűri ki teljesen ezeket a hormonokat, a felszíni vizekbe jutnak, és már alacsony koncentrációban is képesek befolyásolni a gerinctelen és a gerinces vízi élőlények életfolyamatait. A hatásokat a tihanyi kutatók főleg a széles körben alkalmazott modellállat, a nagy mocsári csiga használatával vizsgálják.

Ez az egyszerűbb idegrendszerrel rendelkező puhatestű a gerincesekhez hasonló viselkedési mintázatokat (például táplálkozás, szaporodás, tanulás) mutat, illetve a viselkedési mintázatok kialakításáért felelős agyi folyamatok működési elve sem különbözik alapvetően a gerincesekétől. Ugyanakkor az említett agyi folyamatok a nagy mocsári csigában – idegrendszerük egyszerűbb felépítése okán (kisebb számú, nagyobb méretű idegsejt) – több szempontból könnyebben vizsgálhatók, mint a gerinces szervezetekben. Ez az oka annak is, hogy például a tanulás és a memória működésének sejtes szintű folyamatait a puhatestűek vizsgálatával írta le a Nobel-díjas Eric Kandel.

De térjünk vissza a Veab-­elismerésre! A jelöltek kiválasztása egy folyamat, melynek során három tényezőt mérlegelnek. Belépő a szakmai önéletrajz, amelyből kiderül, milyen kutatásokkal foglalkozik az ifjú szakember, milyen eredményeket, milyen díjakat ért el addig.

Mérlegelik a tudományos teljesítményt, ami a publikációk és például a konferenciákon való szereplések számát jelenti. Harmadik szempont a beadott pályamű. Fodor István a Balaton vizében jelen lévő hormonok vízi élőlényekre gyakorolt hatását foglalta össze. A pályaműben megfogalmazott második témája: az emberi öregedés, az ennek során bekövetkező memóriacsökkenés modellezése szintén a mocsári csigák mint modellállatok alkalmazásával.

Ami a többi feltételt illeti, Fodor István megjelent publikációinak száma eddig 16 (a követelmény kettő!), és minden évben szerepel idegtudományi (például IBRO, SIN) és ökotoxikológiai (MÖTT) konferenciákon. Mindezeken túl az ifjú kutató nyert már két nagy ösztöndíjat (ÚNK, KDP). Jelenleg is Pirger Zsolt kutatócsoportjának tagja. Jövőre ér véget négyéves PhD-korszaka, számítása szerint a doktori védésre 2022 decemberében kerülhet sor. Hogy mi lesz azután?

– Tihanyi kutató szeretnék lenni! – foglalja össze röviden következő életcélját a fiatal tudós, aki, hogy minél többet deríthessen ki fő témáiról, fél-egy éveket a tihanyi kutatócsoporttal együttműködő külföldi laboratóriumokban (George Washington Univer­sity, University of Sussex, Vrije Universiteit Amsterdam) is szeretne eltölteni, hogy más szemléletmóddal, technikákkal is megismerkedhessen.