Hevesi Tamás: A gyermekkori szabad életérzéshez, vidámsághoz visznek vissza a dalaim

Mi a titka annak, hogy több, önhöz kötődő dal ma is sláger? Például a Csíkos napernyő és az Ezt egy életen át kell játszani. Kedves báj érződik a Zötyög az élet, a Vigyázz rám, a Miénk a világ című és a lassú számaiból is.

– Mindig az első az előadó hitelessége. Amikor a Névtelen Nulla együttes elindult Gyuláról, a számok zömét én írtam, és minden őrült gondolatomat beleszőttem a zenénkbe. Volt, amelyikbe írógépszólót raktunk, édesanyám Erika írógépe szólalt meg benne. Előfordult, hogy egy rajongótól kapott plüsskígyót szereltünk a bátyám furulyájára, amint játszott, vagy rossz pumpával utánoztam a vonat hangját, és az is, hogy behangoltunk egy régi Rakéta porszívót, részben leragasztottuk a levegő távozásának a helyét a hátulján, úgy zúgattuk. A gyermekkori szabad életérzéshez, vidámsághoz visznek vissza a dalaim, ez mozdít meg másokban is hasonlókat.

Ilyen pozitív gondolatokból született meg a legújabb is, a Mondd, hányszor? is erre kikacsintás. Büszke vagyok rá, szereti a közönség. Egy eldugott sziget partján kezdtem el írni, és akkor fejeztem be, amikor már elért minket itthon a pandémia, mégis van benne humor is a komolyság mellett. Pályám során soha nem ugráltam a zenei stílusok között, soha nem hódoltam be divatoknak. Komolyzenén és dzsesszen nőttem fel, aztán kitartottam a rám jellemző zenei jegyek mellett, amelyeknek ma már persze modernebb a hangzásuk.

Olyan örömtelien is él a mindennapok során, amilyenek a dalai? Mi jelenti önnek az egészséges életmódot?

– Maximálisan. Szeretek nevetni, nevettetni. A feleségemmel is rengeteget nevetünk nap mint nap. Sok barátom, ismerősöm társaságát élvezem, sokszor könnyezve nevetünk együtt. Nem szabad elfelejteni a vidámságot a mostani időszakban sem, amikor kevesebbet találkozhatunk személyesen szeretteinkkel. Nem az a megoldás, hogy feltesszük a kezünket és lehajtva a fejünket megadjuk magunkat. A napjainkban, a pillanatainkban megtalálhatjuk a boldogságot. A világjárvány talán jót is tesz az emberiségnek, jó irányba változhat a hatására, bár tartok attól, hogy amint vége, visszatér több gyarlóság. Én a vitalitásra, a pozitív energiák átadására törekszem. Az az első, hogy szeressük önmagunkat, elfogadjuk, hogy magunk is egy csoda vagyunk. Hiszen csak akkor tudunk mi is igazán szeretni, ha önmagunkat elfogadtuk. Büszke vagyok rá, hogy itthon élek. Szeretem azt érezni, hogy mindennap tettem valami jót. Most egy kutya örökbefogadására készülök. Fontos, hogy legyenek céljaink, azok éltetnek minket. Ha vannak, akkor lelkivilágunk nem kerül rossz állapotba a körülmények ellenére se. Ne csak a Covidról szóljanak a napjaink, éljük most is az életünket!

Említette, büszke arra, hogy Magyarországon él. Úgy tudom, a Balatont is szereti.

– Gyulán születtem, így minden, ami már domb vagy hegy, szeretem. A Bakonynak, a Balatonnak is szerelmese vagyok. A Badacsonyt egyszer naplementekor pont olyannak láthattam, mint a híres ausztráliai vörös dolomittömböt, az Ulurut. Csodás falvak vannak a környéken, nekünk is Badacsony közelében van nyaralónk. Egy nádfedeles, tornácos parasztházat építettünk több mint tíz éve. Nagy kertje van, csodás innen a panoráma. Imádok itt lenni, a Balatonnál, az északi part pártján vagyok, azt kedvelem jobban. Jó barátaim lettek a helyi borászok, a vendéglátásban és strandokon dolgozó emberek.

Sok mindennel foglalkozik az éneklés, a dalszerzés mellett. Labdarúgóedző, cukorbeteg gyerekek sportolását segíti, jótékonykodik és sokat utazott már. A világjárása során milyen tapasztalatot szűrt le, ami meghatározza az életét?

– Már százhat ország van mögöttem, hatvanháromban énekeltem vagy gitároztam is, utcán zenéltem vagy koncertet adtam. Mondhatni, a fél világot bejártam. Többször is elutaztam például az USA-ba, Ausztráliába, Kanadába és Thaiföldre. Máig meghatározó élmény számomra, hogy Kambodzsában eljutottam Angkor Watba, a Pest megyényi területen lévő templomba, amely két vallás – a buddhizmus és a hinduizmus – otthona. Ide a feleségemmel is el szeretnék menni.

Szeretek utazni, vágyom arra, hogy még sok helyre eljussak. Ezek a kirándulások, kikapcsolódások hosszú távra feltöltenek, szabadságérzetet adnak. Jó érzés, ha megmászok egy nagyobb hegyet, és az adrenalinbomba után, hogy ez sikerült, leülhetek meditálni, elmerenghetek a látványt csodálva. Leginkább arra tanított meg a világjárás, hogy elfogadjak mindenkit olyannak, amilyen. Pozitívan kell hozzáállni a világhoz, élvezni minden pillanatot. Minden napomat úgy igyekszem megélni, mintha az lenne az első és az utolsó. Az örömöt, a szépséget keresem, észreveszem a természet csodáit. Most tavasszal ezt mások is megtehetik. Mi erdőben, a budai hegyekben élünk, sokat sétálok itt és vízparton is.