Alpakák és kenguruk is élnek Nagyvázsonyban

Steierlein István és felesége, Míra is nagyon szereti az állatokat, hobbinak indult náluk az egzotikus példányok tartása. Megtetszett nekik az alpaka mint háziállat, és utánanéztek, hogyan lehet tartani őket. Győr-Moson-Sopron megyében, Jobaházán van egy alpakafarm, ahol sok információhoz jutottak a tevefélék családjába tartozó, eredetileg Dél-Amerikában élő, háziasított állatokról, amelyeknek a gyapjúja finomabb és jobb minőségű, mint a juhgyapjú, sőt hipoallergén is, ezért sokrétűen felhasználható.

Az egyik legfontosabb érv az volt az alpakák mellett, hogy a gondozásuk nem igényel semmi extrát, egysze­rűen tarthatók háziállatként is. Persze az ideális az volna, ha legelhetnének, ezért a fiatal pár területet szeretne bérelni nekik a faluban. A dolog tehát hobbinak indult, de tenyészteni is szeretnék őket, és számítanak a nagyvázsonyi turizmusban rejlő lehetőségekre is. Szóba jöhet az alpakasétáltatás, és mint kiderült, divat lett esküvői fotózáson is szerepeltetni a mókás jószágokat. A Kinizsi-vár nyitását is nagy reményekkel várják, amelynek szomszédságában Istvánék üzemeltetik a csárdát, és oda is szeretnének majd levinni néhány példányt látványosságként.

– Az alpakák nagyon barátságos, teljesen emberi kézhez szokott, vezethető, intelligens állatok, de nem könnyű manipulálni őket.

Megjegyeznek dolgokat, és előfordul, hogy megsértődnek – mesélte Míra, miközben körbevették őt a kíváncsi jószágok, és vidáman falatoztak a bögrében kínált tápból, melyet nasiként kapnak. A fő táplálékuk egyébként a jó minőségű széna, és persze szeretnek legelni. Kiderült az is, hogy az egy hónapja érkezett, három idősebb példány annyira hozzászokott korábbi tulajdonosához, hogy nekik még idő kell ahhoz, hogy megszokják a változást és új gazdáikat.

– Mindegyik egy egyéniség. Amit elmondhatok az egyikről, az biztos, hogy nem igaz a másikra. Mivel egyáltalán nem agresszívak, sőt, nagyon barátságosak, ezért ideálisak háziállatként is – hangsúlyozta Míra, akinek Bodza a kedvence az alpakák közül. Ő a legkisebb, a legelevenebb és a legszeretetreméltóbb. Ő az, aki elsőként fut oda hozzá, ha belép az elkerített kifutóba.

A két kis kenguru ötletsze­rűen került a nagyvázsonyi ház udvarára. Hópihe egy szombathelyi tenyésztőtől származik, Bogyó pedig Dunakesziről érkezett Vázsonyba. Mivel nagyon stressz­érzékenyek, valószínűleg megmaradnak majd családi kedvencnek, és nem lesz belőlük helyi látványosság.

– Egy kósza ötlet volt, hogy legyen kengurunk, aztán utánajártunk és rájöttünk, hogy ez abszolút nem lehetetlen. Ahhoz, hogy valaki ma Bennett-kengurut tartson, nem kell különösebb engedély, ráadásul ideális háziállatok: csendesek, nem büdösek és kevés táplálékkal beérik. Könnyen tarthatók, viszont nem lehet őket babusgatni, mint egy kutyát vagy cicát. Egyelőre még megsimogatni sem engedik magukat, de idővel ez még megváltozhat. Hallottam már olyanról, aki annyira megszelídítette a kenguruját, hogy meg lehet simogatni. Egyébként az intelligenciaszintjüket a nyulakéhoz tudnám hasonlítani. Jópofák, nagyon szeretjük őket, és az a célunk, hogy legyen szaporulat – mondta Míra.

A két kis erszényes fő tápláléka a széna, amely a téli időszakban nyúltáppal is kiegészül. Míra elmesélte azt is, hogy a kenguruk nyáron önellátóak voltak, ellegelésztek a hátsó udvaron, teljesen lecsupaszítva azt. Meglepetésemre kiderült, hogy a répa mellett nagyon szeretik a fűzfaágakat, és szívesen rágcsálják le a kérget a gyümölcsfaágakról is.

A kenguruk a hideg napokat is jól bírták Nagyvázsonyban, igaz, a nyárinál hosszabb, téli bundát növesztettek. A házi­gazda hozzátette, olvasott arról, hogy Németországban egy állatkertből megszökött néhány Bennett-kenguru, amelyek azóta vadon élnek és szaporodnak is. Míra mindenkit bátorít a tartásukra, mert, mint mondta, nem kell hozzá speciális képzettség, és semmilyen különleges bánásmódot nem igényelnek. Szerinte sokkal könnyebb tartani őket, mint például egy lovat.

Míra kislánya, Dorina is teljesen odavan a kis kengurukért és a mókás alpakákért. Időnként elhozza az osztálytársait, hogy azok is láthassák az állatokat. A család egyik célja is ez, hogy a helyi óvodások és iskolások testközelből megismerhessék ezeket az egzotikus és jópofa állatokat, amelyekkel igazán különleges élmény a személyes találkozás.