Férjfogó varázslatok és betiltott farsangi szokások Veszprém megye falvaiban

A farsangvégi szokások nagy része a háziállatok és a termények megóvását célozta, de szép számmal találkozhatunk férjfogó varázslatokkal is. Hatvannégy éve Süle Sándor, a kertai általános iskola egykori igazgatója, a helyi néprajzi szakkör gyűjtését felhasználva mutatta be a még ismert, de már akkor is kiveszőben lévő hagyományokat.

Tyúkbabonák és egyéb disznóságok

Számos olyan farsangvégi varázslat maradt fenn a Somló vidékéről, amelyek segítségével a fiatal lányok a férjhezmenetelük időpontjára, vagy esetleg magára a férj személyére következtethettek. Ahogy korabeli cikkében Süle Sándor fogalmazott: „Kertán kilenc disznócsontot tesznek a ház földjére, mindegyiknek egy-egy leánynevet adnak. Amelyiket a behívott kutya felkapja, az a lány férjhez megy még abban az évben. Esténként megrugdalják az ólat, és ha gyengén röfög, legényembert, ha erősen röfög, özvegy embert várhatnak. Pápa vidékén farsangkor a disznó orrát három darabra vágják. Azután kiteszik az udvarra. Egy a Marisé, egy a Katóé, egy meg a Bözsié. Amelyiket elviszi a kutya, az megy férjhez.”

Pápa, a Bakony és a Somló környékén húshagyókedden az első fánkot kivitte a gazda az udvarra, és szétmorzsolta a tyúkok előtt, hogy egész évben jól tojjanak a baromfik. A gazdaasszony még aznap este elvégzett egy újabb rituálét, amely azokat az állatokat volt hivatott távol tartani az udvartól, amelyek kárt tehettek a tyúkokban. Az archív cikk szerint a használt edényeket kosárba rakta ilyenkor a háziasszony, majd ezek felett összefogta az abrosz négy sarkát, és a következő sort ismételgette: „A rókának meg a kányának a száját kötöm be.”

A háromnapos farsangfarki bálokat is felemlegette az egykori iskolaigazgató.

Írásából kiderül, hogy ilyenkor külön helyszíneken mulattak a gyerekek, külön a „suttyó legények és leányok”, külön „a férjhezmenők és legénysorba kerülők”, és szintén külön az idősebbek. Süle Sándor 1927-ben maga is átélt egy ilyen mulatozást Nagyvázsonyban.

A hagyomány, amit betiltottak a hatóságok: Tuskóhúzás

A tréfás gonoszkodások és a különböző csínytevések is a farsangvégi szokások közé tartoztak. Megyénk számos településén sokáig tartotta magát a tuskóhúzás hagyománya. „A múlt század közepén a régiek elbeszélése szerint szokásban volt a tuskóhúzás. Húshagyókedd estéjén vagy hamvazószerda reggelén 10-12 főből álló legénycsoport állt össze. Volt közöttük menyasszony, vőlegény, tollszedő, karikásostorral felszerelt pásztor, teknővájó cigány és hasonló maskara. A menetet tuskót húzó, vénlányoknak öltözött legények csoportja zárta be. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a tuskóval a pártában maradt vénlányok ajtajait, kapuit döngessék.”

Süle Sándor szerint még az I. világháború után is lehetett találkozni a környékünkön ezzel a szokással, de a hatóságok végül, csendháborításra hivatkozva, betiltották.

Egy másik szokás szerint a legények húshagyókedd éjszakáján úgy tréfálták meg a falu lakosait, hogy szekereiken kicserélték az első és hátsó kerekeket, de még olyanra is volt példa, hogy „a szétszedett szekeret a háztetőn vagy a pajtatetőn összerakták a házigazda bosszúságára.”

Ha Ön is ismer olyan régi, különleges vagy megdöbbentő farsangi szokást, amely jellemző volt megyénk településeire, írja meg nekünk a [email protected] emailcímre!

(Forrás: Süle Sándor – Farsangvégi szokások, Napló, 1957. február 9-10.)