A böjt nem csak testi, de lelki-szellemi megtisztulás is – Molnár Lajossal beszélgettünk

- Majd tíz éve a három fős baráti társaság együtt kirándultunk a Börzsönyben. Kollégánk voltunk, együtt szerveztünk táborokat, közösen jártuk be az ország különböző vidékeit. A csapat egyik tagja katolikusként tartotta a böjti időszak előírásait, mi pedig úgy gondoltuk, a következő évtől kezdve csatlakozunk hozzá.

Molnár Lajos, tanár akkor már évek óta rendszeresen tartott léböjt kúrákat (heti rendszerességgel), így a lemondás nem okozott neki újdonságot. A Molnár Lajos, Jáger Zoltán, Katona Péter által alkotott társasághoz később csatlakozott bátyja, István is, így hamvazószerdától nagypéntekig most már négyen közösen tartják magukat a böjthöz.

- Van eltérés köztünk, ebben az időszakban én nem eszem húst, de ilyenkor alkoholt sem fogyasztok. Sőt az utóbbi években én a karácsony előtti, háromhetes adventi böjtöt is tartom.

A böjtnek van egy fizikai része, de számomra ehhez szorosan hozzátartozik a lelki-szellemi megtisztulás is.

Gondolatok, érzések tisztaságát is igyekszem összekapcsolni a testi tisztasággal.

Persze, az ember jól csinálja, a lelki és szellemi egyensúly megmarad. Én próbálok erre törekedni, ennek a hármas egységnek a vonalán.

A rendszeres böjt testi szintű eredményei is nagyon szemmel láthatók. Nem véletlen, hogy a népi hagyományokban a farsangi dőzsölést, a falusi disznóvágásokat, amikor mindenki eltelik kissé, váltja egy tavaszi megtisztulás, ahogy a természet is megújul, úgy az embernek is kell egyfajta frissesség, amire a húsmentes időszak nagyon jó megoldás. Már a böjt első hetében is lehet tapasztalni kisebb pozitív változásokat, a végére pedig egy általános, folyamatosan jelenlévő frissességet, fittség-érzetet.

A böjtöléssel kapcsolatban sokaknak túlzó elképzeléseik vannak. Sokan nem is tudják, mit lehet, mit nem lehet enni.

- Ez egyéni elhatározás legtöbbször.

Nálam a hal kivétel például. Halat eszünk, de nyilván vannak olyan böjtök, ahol a hidegvérű állatok sem férnek bele. A másik kitétel, hogy a vasárnapi húslevest nem hagyjuk el, természetesen csak a levét. Annyira kultikus étel számunkra, annyira megszoktuk az évtizedek alatt, hogy nem szeretnénk ezt elhagyni.

És hogy hogyan lehet megszokni, hogy a mindennap fogyasztott ételeink egy részét egyszerre elhagyjuk? Nincs-e ott a kísértés minden családi ebéd, baráti összejövetel alkalmával?

- A kísértés mindig és mindenhol ott van. A bátyám számára a szalonna hiányzik ilyenkor, van, aki számára a csokoládé elhagyása lenne a legfájóbb. A családom szokásosan táplálkozik ilyenkor is. A feleségem időről időre csatlakozunk hozzám a böjtben, de például idén épp nem. A gyermekeim még kicsik hozzá, csak a testi részét fognák fel a böjtnek, és amúgy is azt tartom, hogy a fiatal szervezeteknek szüksége van azokra a tápanyagokra, állati fehérjére, amiket a hússal vihetnek be.

- Baráti összejöveteleken persze jól esne együtt borozni a többiekkel, de épp ez a lényeg.

Hogy egyfajta tartást ad, hogy mégis meg tudom állni.

Ezekbe a helyzetekbe is bele kell menni, mert erősítik az embert. Még nem fordult elő az elmúlt tíz évben, hogy megszakadt volna az ember.

Molnár Lajos elmondta, a böjti időszak lezártát igyekeznek mindig egy közös reggelivel lezárni a barátaival.

– Elvégre ez egy bizalmi kapcsolat. Egyfajta közös tartást ad, hogy többen csináljuk együtt. Erőt ad, hogy tudjuk, a többiek is tartják. Ez az összetartozástudat, csoporthoz tartozás amúgy is nagyon fontos a mai világban.