Két keréken fedezi fel megyénket a 60 pluszos túrakerékpáros

Fotósként ismert, és reklámiroda vezetésével, kiállítások szervezésével foglalkozik Laposa Tibor. Sportolni is mindig szeretett, diákként atlétizált, országos bajnok is volt, rendszeresen járt síelni, búvárkodott. A Duna-parton nőtt fel, tetszett neki a természetes vizek, környezetük látványa, gyalogosan korábban is szokott túrázni. Nyolc-tíz éve, a gazdasági válság hatására lett kevesebb megrendelése és ebből következően több szabad hétvégéje. Ekkor már nem kellett a hét utolsó napjait is munkával töltenie és ezt a lehetőséget rekreációra, feltöltődésre szerette volna felhasználni, olyasmire, amire addig nem nagyon jutott ideje. Akkoriban kezdett el túrabiciklizni, aztán egyre gyakrabban ült kerékpárral. Már nem csak hétvégente, hanem hétköznapokon is és felesége is vele tartott, követte példáját.

Körbekerekezték a Fertő és a Velencei tavat, a Balatont többször is, bicikliztek a Dráva mentén és teljesítették a híres kerékpáros Dunatúrát, a folyó mellett vezető kiépített úton Passautól Bécsig. Ezek ismertebb kihívásai a bringásoknak, e sportág szerelmeseinek. Laposa Tibor már ekkor rájött, hogy a testedzés, az egészségmegőrzés mellett miért olyan jó kikapcsolódási, kirándulási forma új hobbija. Egész másképp fedezheti fel így a táj szépségeit, amelyeken áthalad, mintha kocsival menne. S az autóutak gyakran elkerülik a lakott településeket, míg a kétkerekezők ezeket is megnézhetik. Könnyen megállhatnak, letehetik járművüket, ha olyan helyre érnek, amit ajánlott alaposabban megnézni, vagy épp csak út közben kapnak ahhoz kedvet, hogy megmásszanak egy kilátót, egy dombot, vagy épp egy kisváros szűk közeit járják be. Még sokáig tudna beszélni élményeiről a férfi, hangján érződik a lelkesedés.

- Legtöbbször ámulatba ejtő, gyönyörű panoráma nyílik elénk. Eldugott helyeket is meglátogathatunk, olyanokat, ahol kevesebb a turista, akkor is, ha épp nem korlátozottak az idegenforgalom lehetőségei. Mostanában is gyakran útra kelünk, hiszen gyakran a természetbe vezet a célunk és a legtöbbször Veszprém megyébe. Bejártuk a Balaton-felvidék varázslatos falucskáit. Javaslom másoknak is, hogy kiránduljanak kerékpárral Bakonyszentlászló, Szentgál, Tiszafás, Csesznek, Tés vagy Bátorkővár környékén. Mi már jártunk ezeken a helyeken kétkeréken. Mindig más látványt nyújtanak, ahányszor megyünk – sorolta Laposa Tibor. Azt is megtudtuk tőle, hogy nemrégiben egy nap alatt 203 kilométeres távot teljesített. Balatonalmádiból indult a túra, Szentantalfát, Balatongyörököt, Sümeget, Kővágóőrsöt és Nemesvámost is érintette, mielőtt visszaért a starthelyre. Összességében 2300 méteres szintemelkedést kellett leküzdeni a túra alatt.

A hatvanéves elmúlt, de edzett férfi mintegy öt esztendeje a mountain bike-hoz is kedvet kapott, már biciklitúrákat is vezet. Azt kell tudni a különböző járművekről, hogy túrakerékpárral jellemzően aszfalton vagy keményre döngölt földúton lehet bringázni, míg mountain bike-kal sokkal mostohábbnak tűnő terepen is, sáros, földes, kavicsos, erdei részeken is, mondhatni hegyen-völgyön. Kérdésünkre Tibor elmondta, bizony sokaknak ajánlaná, hogy hasonlóképp túrázzanak. Szerinte ne az ezzel kapcsolatos szóbeszédnek üljenek fel, ami lebeszélné őket, mert állítólag különböző fájdalmaik lehetnek nagyobb távolságok megtételekor, hanem a nyeregbe pattanjanak fel. Tapasztalatai bizonyítják, könnyű megelőzni a bajt, az izületek sérüléseit. Elmagyarázta, hogy a kulcs a kerékpár beállításában van: a nyereg magasságát, dőlésszögét és a kormányt kell megfelelőképp, kinek-kinek a testalkatához illeszkedve rögzíteni. S hány kilométert lehet egyszerre megtenni? Amennyi jól esik. Előfordul, hogy olvasónk napi húsz-negyven kilométert tesz meg kényelmesen a feleségével együtt, de akár nyolcvanat is, emelkedőkkel tarkított távon is.