Gyermekkora karácsonyait idézi meg a saját készítésű díszekkel a balatonfüredi Schindele Györgyné Emília

– Meg vagyok győződve arról, hogy ha közeleg a karácsony, azokat az élményeket éljük meg, amelyeket magunkkal hoztunk, illetve gyermekkorunkban már megéltünk – mondja Schindele Györgyné. Emília elkötelezett a múlt tisztelete mellett, alapítója és vezetője a Balatonfüredi Hagyományőrzők Társaságának, és idén már tizennyolcadik éve készíti el Balatonfüreden a szabadtéri betlehemet, amely idegenforgalmi látványosság egyben.

Úgy mondja, az ünnepváráshoz, a hangulathoz hozzátartozik a család, a szeretet, a meghitt vacsora, a szép teríték és a fa díszítése, ezek mind-mind nagyon lényeges összetevői a karácsonynak. – Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy szüleim annak idején megengedték, és nagy örömmel fogadták, hogy a természetben saját magunk által gyűjtött, illetve készített díszeket tegyük fel a fára – emlékezik vissza, majd folytatja: valószínűleg innen ered az, hogy ma is nagyon szereti a természetes alapanyagokból való karácsonyi dekorációkat. A saját készítést annak idején nemcsak a család ízlése követelte meg. Annak idején a boltok nem voltak tele azokkal a díszekkel, amelyekből ma már bőséges a kínálat. Emília úgy mondja, lehet látni szépeket, de kevésbé ízléseset is.

Felidézi, gyermekkorában a mostani bolti kínálatnál jóval egyszerűbb díszekkel tették ünnepivé a lakást, illetve a környezetüket, amihez ő ma is ragaszkodik. Így például aranyszínűre festett dió, meg fenyőtoboz került a fára, vattából hópelyheket formáztak meg, édesanyja, Karolina pedig különböző színű habkarikákat is sütött, és azokat is felfűzték a fenyőágakra. Emília ma is így díszíti a fenyőfát.

– A férjemmel már megjártuk az erdőt-mezőt, gyűjtöttünk egyebek mellett madárberkenyét, kökényt meg csipkebogyót, kertünkből pedig fenyőgallyakat, és ezekből készítettem adventi koszorút – mutatja a különleges, sokféle színben pompázó ünnepi díszt. A fenyőfára kukoricacsuhéból angyalokat is megformáz, és nagy odafigyeléssel vékony gyertyákat csíptet fel a fára, ahogy gyermekkorában is történt.

A fán, a lakásban és a kertben is a meleg sárga fények a jellemzőek, mert számára ez ad meghitt, ünnepi hangulatot. Emília feldíszíti a kertjüket is, így a bejárati ajtó elé egy nagy vesszőkosárba fenyőágakat, más örökzöldeket és színes bogyókat helyez el. A csodás kompozíció közé pedig egy fényfüzért helyez, amely sejtelmesen világít. A bejárati ajtóra is saját készítésű ünnepi koszorú kerül, amelyben szintén a természetes díszítés a meghatározó. Így például néhány szelet narancsot fűzött a fenyőre, amit a saját cserépkályhájukon szárított ki, így az összhatás nagyon dekoratív, elegáns és meghitt.

– Emelik az ünnepi hangulatot a dekorációk, de meggyőződésem, hogy nem a díszek, hanem a lelkünkből eredő érzések a lényegesek – összegezte az ünnep jelentőségét Emília.