Hajnalmadarat fotóztak az elhagyott apácatornai bányánál

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a magas hegyek költőfaja, tengerszint felett ezer méterrel költ függőleges sziklafalakon, kőfalak üregeiben, mindig olyan helyen, ahol még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem tudja elérni.

Évente csak egy fészekalj fiókát nevel. Fészekanyaga moha, juhgyapjú, növényi szálak, vékony gyökerek. Béléséhez szőrt, tollakat és finom mohaszálakat használ fel. Fészekalja 4-5, fehér alapon pettyezett tojásból áll. A hazánkban ritka téli vendég október és március között figyelhető meg. Legtöbbször kőbányákban, természetes sziklafalakon, várromokon, templomokon tartózkodnak általában magányos egyedei.

Mintegy 18 centiméter hosszú, kecses madár. Szárnyai a válltollakkal és szárnyfedőkkel és az elsőrendű evezők nagy részével pirosak, innen ered a madár elnevezése. A begy és torok a költési időszak alatt fekete, télen fehér színű.

Hegyes, vékony, lefelé ívelő csőrét mesterien használja. A sziklarepedések apró zugaiból ügyesen szedi ki vele az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, ászkákat, amelyek ezekben a zugokban keresnek téli menedéket. Ha a sziklafalról felszáll, egy trópusi pillangóra emlékeztet, hiszen a lekerekített szárnyain a kárminpiros színek jól láthatóvá válnak.

Népi elnevezése a sziklamászó, sziklakúszó, amely arra utal, hogy erős, kapaszkodáshoz jól alkalmazkodott lábát mesterien használja a sziklafalakon. Gyönyörű szárnyai csillognak a napfényben, ugyanis előszeretettel mozog a napos részeken, ahol több a rovar. Védett faj, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.