A kővágóörsi Török pékség felébredt másfél évtizedes Csipkerózsika álmából

Csak véletlen a névazonosság – mentegetőzik rögtön Török András, a szerény fiatalember, aki mentes minden pesti sztárallűrtől. Első pillantásra is mintha csak a falu másik végéből szalasztották volna ide kenyeret sütni. Csendes, szerény, alázatos a mindennapi kenyerünk iránt. Andris feleségével, Zsófival és bölcsődés kisfiúkkal, Barnabással költözött Kővágóörsre, miután rátaláltak a régi pékség épületre, amelyet 15 év alatt nem vett meg senki. – Amint rátaláltunk, éreztük, hogy megérkeztünk. Még volt itt pár régi sütőzacskó, szakajtó, kenyér címke a Török-Bárány pékség Kővágőörs felirattal. Mindent gondosan elraktunk. Az elmúlt tíz évben sokat jártam a környéken, Zsófival is itt találkoztunk, és itt is házasodtunk össze a Káli-medencében. Szakácsként rendezvényeken főztem különböző helyeken. Vonzott ez a vidék. Amikor egy szezont itt dolgoztam, már tudtam, hogy ide jövünk. Keresgéltünk és szólt egy kedves ismerősünk, hogy itt van ez a régi pékség épület, 15 éve üresen áll. Másfél év előkészítés után nyitottunk néhány hete. Így kezdődött – mondja Andris, aki saját bevallása szerint kamasz korában egy éhes pesti srác volt, aki elkezdett főzni otthon. Talált régi családi recepteket, imádta a nagymama desszertjeit, és egyik karácsonyra megkapta az öt kötetes, kézzel írt családi recept gyűjteményt. A nagyapja könyvekkel foglalkozott, így tőle is volt mit örökölni, sok könyvvel találkozott. Begyűjtötte az ismerősök receptjeit és elkezdett vendéglátással foglalkozó antikvár könyveket gyűjteni. – A családi legendáriumnak nagy hasznát veszem itt is. Onnan származik a például a tojáskrém receptje. Az ebből készült szendvicsbe időnként egy kis kacsamájat is csempészek. A régi, híres kővágóörsi kiflit már másképp készítjük, hiszen az akkori, olajégőkkel fűtött kemence helyére újat kellett beépíteni, de igyekszünk őrizni a hagyományokat. Egy békebeli pékséget szerettünk volna létrehozni a szakács múltamból szintén átemelve valamit. Így lett pékbisztró a hely, ahol a péktermékek mellett cukrászsüteményeket, szendvicseket is kínálunk. Dolgozunk kovásszal, és vadkovásszal, megadva a keléshez szükséges időt, hogy ne csak a polcon legyen friss a pékáru – mondja Andris. Valóban, a náluk vásárolt kenyér napok múlva még mindig szelhető, fogyasztható és finom. Talán ezért is fogadták a szívükbe olyan hamar a vásárlók Andriskát.

- Az itt élők, a környékbeliek által kedvelt és keresett, hétköznapi pékárú nem hiányozhat a pultból és fontos, hogy mindenki számára elérhető árú legyen, amit kínálunk. Megjelenik még egy-egy kedvenc, például a burgonyás kenyér, a briós, a régi emlékeket idéző fonott kalács, de az évszakok változásaihoz szintén alkalmazkodunk. Újdonság most a karamellás fügés sajttorta, a gyömbéres-körtés és a fahéjas szilvás pite. Szeretik a vásárlók a diós rozscipót, a félbarna vadkovászos kenyeret, keresik a mogyorós, mákos, répás vadkovászosat, de a tormakrémes, füstölt tarjás brióst ugyancsak. Kínálunk klasszikusokat, mint például a körözöttes szendvicset, ugyanakkor már dolgozunk a sós tortákon, így a pultba kerül majd egy vargányás, tejszínes is. Hétvégeken vannak saláták is, és a közeljövőben bővül még a kínálat – sorolja a terveket Andris.

A meglehetősen széles választékot nyújtó bisztróban nagyon tapasztalt, képzett szakemberekkel dolgozik, legtöbbjük az ország másik tájáról érkezett a Káli-medencébe. Andris mestere, Tukacs Roland és testvére, Norbert, a jászberényi pékség megálmodói is segítik az elindulást. Andris fontosnak érzi fenntartani a választékot és a minőséget, a kiszolgálást illetően a személyességet, közvetlenséget szintén. – Fantasztikus érzés volt látni, hogy a nyitáskor nagyon sokan voltak és azóta is annyian jönnek és rendszeresen. Nagy örömömre a helyiek napi szinten érkeznek. Amikor csak tehetjük, igyekszünk beszélgetni a vásárlókkal, figyelembe venni a visszajelzéseiket, mert szeretnénk még jó néhány finomságot megmutatni. A régi családi legendáriumot fel kell tudni lapozni. Szívvel lélekkel sütni, minőségi alapanyagokból, a vásárlók kedvére. Ez a legfontosabb – szögezi le Andris, a pék.