2020.09.20. 07:00
Ilyen autócsodák rótták a hazai utakat az ötvenes évekig
Az ötvenes évek elején, amikor a keleti blokk autógyárai még nem „öntötték” az autókat, több nyugati „autócsoda” közlekedett a magyar utakon. Összegyűjtöttük a leginkább csodált típusokat, ám nem lehet teljes a kép, hiszen a hazai autóállomány nagyon változatos volt.
Forrás: shutterstock
ADLER TRIUMPH
JUNIOR, 1936
Motor: négyhengeres, soros, oldalt szelepelt.
Lökettérfogat: 995 cm³.
Teljesítmény: 23,7 LE.
Erőátvitel: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló, négyfokozatú váltó.
Legnagyobb sebesség: 90 km/h.
A harmincas évek második felének egyik jellegzetes, modernnek számító modellje volt. 1934 és 1941 között készültek a Triumph Juniorok többféle nyitott és zárt karosszériával, ezek között voltak részben fa-, illetve teljes acélkonstrukciók. Számos karosszériagyár kínált hozzá felépítményt, köztük a budapesti Uhri cég is, haszongépjármű-kivitelt. Magyarországi importőre a Tichy Testvérek, majd a Mérai cég volt, amely a Lehel úton jól felszerelt szervizt üzemeltetett. 1935 és 1938 között nálunk 906 936 személyautót adtak el.
OPEL OLYMPIA, 1939
Motor: négyhengeres, soros, felül szelepelt.
Lökettérfogat: 1488 cm³.
Teljesítmény: 37 LE.
Erőátvitel: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló, négyfokozatú váltó.
Legnagyobb sebesség: 112 km/h.
Az első nagy szériában gyártott, önhordó karosszériás német autó, amely a nagyon hasonló Kadett mellett kedvező ára miatt volt a legnépszerűbb Opel modell a háború előtt. 1940-ben leállították a gyártását, és a háború után, 1950-ben kezdtek el ismét e néven Opelt gyártani. Érdekesség, hogy az Opel-gyárat komoly károk érték a II. világháború alatt, az oroszok jóvátétel fejében elvitték nemcsak a rüsselsheimi gyár sorait – amelyet a Szovjetunióban összeszereltek, és megszületett a Moszkvics 401, amely gyakorlatilag az Opel Olympia volt –, hanem a brandenburgi gyártósort is magukhoz vették, de végül nem használták fel. Az Olympia különböző változataiból a Magyar Királyi Honvédség is vásárolt, és az egyik legnagyobb darabszámban használt „polgári” kivitelű parancsnoki kocsi lett.
BMW 340, 1950
Motor: hathengeres, soros, felül szelepelt.
Lökettérfogat: 1971 cm³.
Teljesítmény: 55 LE.
Erőátvitel: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló, négyfokozatú váltó.
Legnagyobb sebesség: 120 km/h.
Ez volt a háború utáni első új konstrukció, a szovjet zónában gyártották, s a békeidők 326-osára alapozták. És miközben a müncheni BMWrészlegek amerikai autókat javítottak, az Autowelo nevű szovjet–német vegyesvállalat komplett modellsor tervezésével foglalatoskodott Eisenachban. A 340-es 1949-ben jelent meg, 1950 januárjában már bemutatták a brüsszeli autókiállításon egy BMW 321 és két 327/1 kabrió társaságában, utóbbiakat 1947-től gyártották. Később a BMW márkanév kapcsán jogi eljárás kezdődött, amelyet München sikerrel zárt le, és az eisenachi 340-eseket EMW-re nevezték át, emblémájuk pedig kék-fehér helyett piros-fehér lett. A Magyarországra 1950-ben szállított kocsik még BMW 340 néven szerepeltek, így adták ki a kezelési füzeteket is.
FIAT 500 (TOPOLINO), 1937
Motor: négyhengeres, soros, oldalt szelepelt.
Lökettérfogat: 569 cm³.
Teljesítmény: 13 LE.
Erőátvitel: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló, négyfokozatú váltó, a 2–4. fokozat szinkronizálva.
Legnagyobb sebesség: 84 km/h.
Az olasz népautó Magyarországon még az ötvenes években is sláger volt, mert kis helyet igényelt és keveset fogyasztott, ugyanakkor kényelmetlenül bár, de négy embert tudott szállítani. Nálunk 1936-tól lehetett megvásárolni az 1950-ig több mint félmillió példányban gyártott kiskocsit. Amikor hazánkban a magánszemélyeknek le kellett adniuk az autójukat, a Topolinók legnagyobb részét orvosok és állatorvosok vásárolták meg. A Topolino becenevet az autó első lámpái és sárhányói miatt kapta. A Topolino olaszul annyit tesz: egérke. Ez mégsem apró termetére, sokkal inkább egy ma is ismert mesehősre utal.
Az 1930-as években a Disney elkezdett Európában is hódítani, köztük Olaszországban. Legendás karaktere, Miki egér a Topolino nevet kapta. A kapocs az amerikai médiabirodalom és az olasz autógyár között az, hogy az itáliai nép fantáziájában az 500-as lámpái hasonlítottak Miki egér füleire, a sárhányók pedig Miki hajvonalát ábrázolták. Az autó piacra dobását követően az olaszok már az autóra csak egérke néven utaltak, és napjainkban is leggyakrabban ezen a néven említik.
