Gazdag múlt, ígéretes jövő – Takács Miklóssal beszélgettünk

Ő lett a Füredi História című helytörténeti folyóirat felelős kiadója is. Az egyesület múltjáról és a tervekről, elképzelésekről beszélgettünk a közelmúltban.

– Született füredi vagyok, itt születtem hatvanöt évvel ezelőtt, illetve Veszprémben, ahol a fürediek születni szoktak – mondja Takács Miklós. – Szinte egész életemet a Balaton, a csodálatos pannon táj bűvöletében töltöttem. Gyermekkorom óta foglalkoztatott a város és a környék története. A testvérem az érettségi után már vizsgázott idegenvezetőként dolgozhatott, így közelről megismerhettem a kultúrtörténeti élményeket, ismereteket közvetítő változatos munkát. A hatvanas évekre izgalmas időszakként emlékezem. Ekkor indult újra a turizmus, itt rendezték a kemping-világtalálkozót, majd nyitottak a nagy szállodák. Betört a külföld a hétköznapokba. Más szokások, más kultúrák, más életmód jelent meg. Addig történésznek készültem, de mindennek hatására váltottam, és következett a vendéglátás, az idegenforgalom.

Ön közel két évtizede tagja a 26 éve alakult honismereti egyesületnek. Milyen örökséget vett át az elődjétől?

– Stabil, összetartó társaság az egyesület, egy igazi baráti közösség. Ha nem is a régi aktivitással, de köztünk vannak az egykori alapítók közül sokan. Negyed századdal ezelőtt olyan helytörténeti szakmai alapokat raktak le, amire később is jól lehetett építkezni. Folyóiratot alapítottak, ez a Füredi História, a mai napig rendszeresen megjelenik. Igazából csak folytatni kellett az évtizedes hagyományokat. Persze a napi dolgokban lépést kell tartani a gyorsan változó környezettel. Erre törekszünk.

Füred fényes reformkori múlttal dicsekedhet, a szőlő és a bor városa, no meg a hazai vitorlássport egyik fellegvára. A hajógyártás múltja is figyelemre méltó. A település valóságos aranybánya egy helytörténésznek. Nem érzi úgy, kapkodnia kell majd a fejét, hogy melyik terület legyen hangsúlyosabb, melyik kerüljön előtérbe?

– De igen. Valóban így van, sokszor nagyon nehéz ebben dönteni. Szerencsére jól megférnek egymással, sőt, kiegészítik, erősítik egymást ezek a területek. Ez adja Balatonfüred egyedülálló, különleges karakterét. Külön-külön sok település dicsekedhet az említett egyik vagy másik erősségével, de így együtt ez csak nagyon kevés helyen van meg. Füred egy ilyen település. Szerencsénkre. Egyébként a fentieket szívesen kiegészíteném a gyógyturizmus, rekreáció, üdülés hármasával, ami szerintem még teljesebbé teszi a képet.

Elegendőnek tartja a Füredhez kötődő írók, költők és művészek emlékének, munkásságának ápolását? A kiemelkedő évfordulókon kívüli odafigyelésekre gondolok. A világhírű író, Passuth László az arácsi temetőben nyugszik. Mintha ez kevésbé tudatosult volna a helybeliekben.

– Nem tartom elegendőnek, és ezt így nem is fogadom el. Hihetetlenül gazdagok vagyunk. A város, tehát minden füredi közös kulturális öröksége valóban nagy kincs, amivel élni, még jobban gazdálkodni kellene. Az elmúlt évek nagy füredi fejlesztései ebbe az irányba is mutatnak. A megújult Fürdőtelep intézményei után most az óváros következik. Első lépésként korszerűsítették a városi könyvtárat, tényleg nagyon szép és jó lett. De mindez csak a „hardver” része a dolognak, megfelelő tartalomról kell gondoskodnunk. Passuth jó példa, és a sor hosszú. Említhetnénk az írók közül akár Déry Tibort, vagy a zene világából Ágay Karolát és Szendrey-Karper Lászlót, a közelmúlt nagyjait. De ki ismeri igazán Pálóczi Horváth Ádám műveit? Olvassa még valaki az ő Ötödfélszáz énekét? Azt hiszem, nagyon kevesen. Biztos, hogy ebben az egyesületünknek, a Füredi Históriának is szerepet kell vállalnia.

Jókai Mórnak emlékmúzeuma van, Lipták Gábor háza a műfordítóké, Déry Tibor villája azonban bevehetetlen. Hogyan látja: nem lenne szükség egy olyan bemutatóteremre, melyben összegyűjtenék a múlt és a jelen alkotóinak könyveit, relikviáit? Pár név: Ady Endre, Keresztury Dezső, Gáll István, Gyurkovics Tibor, Zákonyi Ferenc, Kemény Géza, Eigel István. A maga nemében páratlan füredi könyvsorozatot is jó lenne kiállítva, s nem szétszórva látni.

– Tulajdonképpen erre utaltam az előbb. Egyik színhelyként a most kezdődő óvárosi rekonstrukcióban létrejövő közösségi terek is számításba jöhetnek, valószínűleg – mások mellett – itt kap majd helyet a helytörténeti gyűjtemény is. Másrészt az intézményhálózat átrendeződése jelent hamarosan új lehetőséget. Újra kell gondolni a Blaha Lujza utcában két fontos épület funkcióját, ez jelenleg a Balatoni Borok Háza és a Városi Múzeum épületeként ismert.

A neves, több önálló kötettel rendelkező honismereti kutató, P. Miklós Tamás a balatonfüredi helytörténeti gyűjtemény vezetője, a vezetőségnek is tagja. Közreműködésével várható új, friss vonal az egyesület tevékenységében? Tervezik a fiatalabb korosztály bevonását?

– Most a teljes vezetőség megújult, a Tamásnál is fiatalabb Fülöp Júlia nagyon tehetséges, felkészült és elismert idegenvezető. A többiek is elkötelezettek a változásra, a megújulásra. A fiatalok bevonása igencsak kemény dió, és nem csak balatonfüredi probléma. Úgy érzem, ez lesz az egyik legnehezebb feladatunk a következő években.

Folyóiratuk, a Füredi História szerkesztését Rácz János nyelvésztől Baán Bea vette át. Feladatuk többek között a dokumentálás, a tények, adatok rögzítése. Helyesnek tartaná, ha a jegyzőkönyvszerű anyagok helyett nagyobb felületet kapna az olvasmányos, élményt adó életutak, sorsok bemutatása a kiadványban?

– Fontos leszögezni, hogy a lap szerkesztősége a munkáját önállóan végzi, abba beleszólása másnak nem lehet. Véleményem természetesen nekem is van. A forráskutatás, feltárás, közreadás még egy ilyen helyi kiadványnál is alapvető és nagyon fontos.

Balatonfüred ebben országosan is az elsők közé tartozik. Gubicza Ferenc vezetésével kezdődött a város közalapítványánál az a kiadói program, amelyik ezt szolgálva lassan a századik kötete felé tart. A szerzők ismert és elismert történészek, levéltárosok, kutatók, a Füredi Históriában korábban is rendszeresen publikáltak, most is jelennek meg írásaik. A frissítés igényét én is jogosnak és fontosnak tartom, a szerkesztőség is ebbe az irányba halad, legalábbis erről biztosított a lap felelős szerkesztője, aki nem mellesleg résztvevője az egyesület vezetőségének is. A szerkesztőbizottságba új, fiatal tagok kerültek, tőlük szintén sokat várunk.

Mekkora visszhangja van a munkájuknak? Érdekli a kultúrtörténeti múlt és a megörökítendő jelen a mai kor emberét? Kapnak visszajelzéseket?

– A ma emberét egyre jobban érdekli a múlt. Elég az interneten körülnézni, és máris feltűnik, hogy milyen sok látogatót vonzanak a gomba módra szaporodó történeti portálok. Szépen fogynak az igényes kiadványok, főleg a könnyen olvasható, érdekes munkák népszerűek. Ez is egy valós igényt mutat. Megjelentünk a virtuális térben, és bár még nagyon a kezdeteknél tartunk, a csoporttagok száma néhány hét alatt megtízszereződött. Naponta érzékeljük a megnövekedett érdeklődést. A ma embere érzékeli, hogy a bennünket körülvevő világ egyre bizonytalanabb, gyakran kiszámíthatatlan. Ezért érthetően útmutatásért, vélt vagy valós biztonságérzetért a múlt felé fordul. Mint említettem, az egyesületünk egy jól működő közösség, segítünk tagjainknak és az érdeklődőknek. Negyed század tudása és tapasztalata van a tarsolyunkban, ezért tekinthetünk szerény optimizmussal az egyébként valóban bizonytalan jövőbe.