Hosszu József másodszor is teljesítené a Párizs–Breszt–Párizs túrát

A sportolók, például a kerékpárosok is a fentiek közé tartoztak, ha a versenyzésről le is kellett mondaniuk. Az ajkai kerékpáros, Hosszu József, akit minden sporttársa csak Dodiként ismer, szabadon tekerhetett az elmúlt hónapokban is az erdei utakon.

– A BRM túrák szüneteltek hónapokon át, néhány hete indult újra az első. Legutóbb a Bakonyi túrát szerveztük, a következő a Pilisben lesz – mondja Dodi, aki nemcsak teker, hanem maga is szervez túrákat három éve. – Gyerekkoromban átlagos bicajos voltam, középiskolai éveim alatt már tettem hosszabb, akár 80 kilométeres túrákat is. Azóta rendszeres a sport az életemben. A mostani csak a negyedik országúti kerékpárom, ezt már hetedik éve használom. Nem veszek újat sosem csupán azért, mert az valamivel jobb lehet. A szokásaim viszont változtak, míg korábban mountain bike rajongó voltam, terepen tekertem, ma már az extrém hosszú túrákat szeretem. Tekerek az országúton és az erdőben, egyedül és baráti körben, lényeg a mozgás.

Úgy hat éve, hogy az extrém hosszú, 200 kilométeres távot kipróbáltam, és ma már nem feltétlenül csak hazai terepen kerékpározom. Minden terep másért szép. Nagyon szép túrákat tettem Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Horvátországban, de a legjobban talán a szlovéniai terep tetszik, ott több alkalommal jártam – vallja Dodi.

A BRM hazai túraszervezet aktív tagjaként eljutott a Párizs–Breszt–Párizs teljesítménytúrára, amely több mint százéves múltra tekint vissza. Négy évente szervezik, tavaly az 1220 kilométeres távon több mint hatezren indultak. Dodi a maga 46 évével a fiatalabbak közé tartozott, 85 óra alatt teljesítette.

– Ehhez meg kell érni. Itt nem az erő vagy a dinamika számít, sokkal inkább a tapasztalat. Előtte kéthetente tettem 200–600 kilométeres túrákat, úgy készültem rá. Kemény volt, de nagy élményt jelentett, megérte. Ha tehetem, a következőn újra indulok, de addig még sok túra és kvalifikáció hátravan. Nagy önbizalmat ad a hosszú távú kerékpározás, és persze kihívás minden erőpróba. Kitartás kell ahhoz, hogy az ember 250-300 kilométert vagy afeletti távot teljesítsen, hiszen a nagy távok legyőzése fejben dől el. Edzeni valójában nem lehet rá, viszont elengedhetetlen egy alap-állóképesség.

Nem étkezem speciális étrend szerint, eszem, amit megkívánok. Szerencsés alkat vagyok, egy kis nassolás is belefér. A túrákon rendes ételt eszem, gyümölcsöt, szendvicset, csokit, de egy 300 kilométer feletti távon már a meleg ételre is szükségem van. A lényeg a rendszeresség. Egy idő után az ember megismeri a saját szervezetét, tudja, mikor mire van szüksége. Mit kell ennie, mikor kell pihennie. Persze érnek meglepetések. A Párizs–Breszt–Párizs távon mindössze hét és fél órát aludtam, részletekben. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi elég lesz ekkora teljesítményhez – mondja a sportoló.

Dodi szerint a beszélgetésre, barátkozásra is van mód a nagyobb túrákon, azt mondja, sok jó ismerősre tett szert az évek alatt. Felesége és a ma már 11 éves fiuk, Hunor gyakran elkíséri Dodit egy könnyebb, például 50 kilométeres, egy­napos tekerésre, vagy fociznak a fiúk. Jó kondiban van az egész család. A családfő azonban sokszor a túrák szervezésébe is besegít, sőt, maga szervez többnapos megmérettetéseket a környéken. Kitalálja az útvonalat, szervezi a frissítő-, pihenőpontokat. – Érdekes, hogy egyre többen tartanak velünk, még a 200-300 kilométeres túrákon is több mint százan vagyunk.

Nagyon jó, hogy hazánkban egyre több a kerékpárút, a Balatoni Bringakör állapota azonban siralmas azok számára, akik óránként húsz kilométernél többet szeretnének teljesíteni. Sehol máshol nem estem annyit és akkorákat, mint ott, főként az északi oldalon. Máshol is szereztem emlékezetes élményeket. Például Erdélyben medvével találkoztam, a BRM Epic túra 600 kilométeres és 8000 méternyi szintkülönbségű távján pedig egymást váltotta az égető nap, a jeges vihar és a szakadó eső. Nagyon kemény volt. De ilyenkor is hajtani kell tovább, mert ha megáll az ember, kicsúszik a szintidőből – magyarázza Dodi. Elismeri, hogy minden hosszú távú verseny nagy kihívást jelent számára, ugyanakkor leszögezi, hogy ettől élmény ez a különleges és szép sport.