„Jobban odafigyelünk egymásra, talán megértőbbek és türelmesebbek lettünk”

Hogyan érintette a karantén, a kijárási korlátozások a coachok, terapeuták, lelki segítők munkáját? Teljesen ellehetetlenültek, vagy át tudták tenni az online térbe a tevékenységük egy részét?

- Nyilvánvalóan egy pillanatra megtorpant a szakma, hiszen mindegyikünk személyes kapcsolódásokkal dolgozik, arról nem is beszélve, hogy az eredmények eléréséhez nem elég az egyszeri alkalom, hanem folyamatban dolgozunk, ami egy pillanat alatt zárult le. Kellett venni egy mély levegőt, s kármentesíteni, amennyire és amit lehetett. Így ezek a segítő folyamatok átkerültek az online térbe, különböző felületek használatával. Sokunknak pont a tavaszi időszak az, amikor tele a naptár workshopokkal, előadásokkal, tréningekkel. Ezek nagy része most mind meghiúsult, jelentős bevételkiesést okozva.

Sokan panaszkodnak, hogy rengeteg munkájuk, befektetett energiájuk veszett kárba a karantén miatt, sportolók, előadóművészek karrierjét vetette vissza vagy okozott törést náluk. Hogyan lehet ezt feldolgozni, miből lehet erőt meríteni az újrakezdéshez?

- Minden a reziliencián múlik. A reziliencia az az erő, amivel az életünkben fellépő kríziseket károsodás nélkül át tudjuk vészelni. Nevezhetjük lelki állóképességnek, a kitartás és alkalmazkodás képességének is. A sportolók, előadóművészek alapból magasabb rezilienciával rendelkeznek, hiszen tevékenységük folytán sokszor kerülnek olyan helyzetbe, amikor erre a képességükre nagymértékben szükségük van. A jó hír azonban az, hogy ez a képesség fejleszthető.

Nagyon fontos, hogy arra fókuszáljunk, ami a kontrollálható dolgok körébe tartozik, mert csak erre vagyunk hatással. Mindaz, amit eddig elértünk, amit tudunk, amik vagyunk, az most is a miénk. Sosem vezet célra, ha azon kesergünk, ami elúszott. Az a kontrollálhatatlan dolgok körébe tartozik, s nincs hatalmunk felette. Tehát, hogy a kérdésnél maradjunk, s visszakanyarodva például a sportra (s azon belül a kézilabdára, ahol személyes érintettségem van, hiszen a fiam 11 éve űzi ezt a sportot), arra kell figyelni, hogy a fizikai és a mentális edzettség meglegyen, hogy a kondi kiváló legyen, az akarat maximumra állítva, és akkor nyugodt szívvel lehet nekiállni az új szezonnak. Nagyon fájó, hogy mi úszott el, sokaknak az, de lesz új szezon, és arra kell összpontosítani. Az előadóművészek sem álltak meg egy percre sem, online előadások sokasága közül választhattunk, a Petőfi Színház pedig házhoz hozott nekünk egy kis mosolyt, egy kis szórakozást. Mindez pedig erőt, energiát ad ahhoz, hogy újra elinduljunk.

Milyen pozitív hozadéka lehet az átlagember számára a járványhelyzetnek, a karanténnak? Mit tanulhatunk belőle?

- Szerintem nagyon sokat tanulhattunk ebből a kényszerű leállásból. A kezdeti sokkot, amit az Olaszországból érkező szomorú hírek keltettek bennünk, felváltotta egyfajta bajtársiasság. Jobbakká váltunk. Jobban odafigyelünk a másikra, hamarabb segítünk, talán megértőbbek és türelmesebbek lettünk. Rengeteg ismeretlen ember fogott össze, olyan rejtett erőtartalékaink kerültek felszínre, melyekről nem is tudtunk, hogy bennünk vannak. Biztosan sokkal jobban oda fogunk figyelni a higiéniára, bár ebben azért egyes európai országokhoz képest egészen jól állunk. Elképzelhető, hogy céltudatosabban fogunk vásárolni, és ésszerűbben szervezzük az életünket. Talán visszakaptunk valamit az emberiességünkből, amit kezdtünk elveszíteni. Meg merem kockáztatni, hogy ezzel a tudatosabb, szeretettelibb úttal sokkal messzebbre fogunk jutni, mint azt gondolnánk. Biztosan mindenkinek van olyan története, olyan pillanata, ami miatt nagyon büszke magára a karantén idejéről. Legyen ez egy végre felrakott polc, egy kovászos kenyér, egy sikeresen megírt s beadott esszé, bármi, amire ott, akkor azt mondta: remek! Ezeket meg kell őriznünk magukban és ezekből kell tudni építkezni.

Milyen negatív hozadéka lehet számunkra a járványhelyzetnek? Óvatosabbak leszünk a személyes találkozásokban, eltávolodunk egymástól, még inkább a virtuális térbe helyezzük át a kapcsolatainkat?

- A járványhelyzet negatív hozadéka az irányított félelem. A félelem mindig rossz tanácsadó, és nem is lehet félelemben élni. Óriási a felelőssége a vezetőknek, a médiának ebben a helyzetben. Nagyon helyesen indult az olasz példa alapján a helyzet kezelése, hogy időben leálltunk, bezártunk, mert nem tudhattuk, nálunk ebből mi lesz, hiszen rendkívül szomorú és sokkoló képeket, videókat láttunk. Ez az óvatos visszarendeződés is indokolt, de nem fakadhat rettegésből. Maga a helyzet rengeteg negatív stresszel járt sokak számára. Arról pedig régóta tudjuk, hogy ártalmas. Azonban, ha megváltoztatjuk a stresszről alkotott véleményünket, azzal a testünk stresszre adott reakcióját is megváltoztatjuk. Ha pedig a stresszes helyzetben kapcsolatba lépünk másokkal, az segít nekünk gyorsan felépülni, kilábalni a helyzetből, ugyanis a társas érintkezés, támogatás megnöveli az oxitocin, az úgynevezett öleléshormon termelődését.

Bizonyára lesznek olyanok, akik majd kerülni fogják a személyes kontaktust, hiszen ezt az egészségi állapotuk megkívánja. Lesznek olyanok is, akik óvatosabbakká válnak, mert a para egy picit ott van mindenkiben, például ha bemész a boltba, s köhög valaki mögötted, ösztönösen arrébb mész, holott ezelőtt ezzel nem is foglalkoztál, szóval ezt a magot azért sikerült elültetni. Én azonban azt tanácsolom, hogy ne öntözzük. Nem kell, hogy szárba szökkenjen, hogy kivirágozzon. Most örüljünk annak, hogy élünk, hogy itt vagyunk. Hozzuk ki magunkból a legtöbbet, legyünk kíváncsiak arra, hogy milyen új lehetőségeink lesznek. Mert lesznek, biztosan. A kérdés, hogy észrevesszük-e és lesz-e bátorságunk élni vele.