Minden egyes utazás jobb emberré tesz – vallja a veszprémi Gáspár Kata

- Hogyan léptem ki a banki világból egy teljesen másik életbe? Születésemtől kezdve minden a királynék városához, Veszprémhez kötött: itt jártam az iskolákat az egyetemig, itt kezdtem el dolgozni, 11 évet töltöttem el a bankszektorban, mókuskerékben éltem. Szeretem ezt a várost, de mindig éreztem, nem teljes az életem, valami hiányzik, „szűk a tér” és szeretnék többet látni a világból – beszélt az előzményekről Gáspár Kata.

A fiatal nő mindig is szeretett utazni, erre költötte minden pénzét, járta Délkelet-Ázsiát, vitorlázott az Andamán-tengeren, a barátaival, hátizsákkal járta végig Nyugat-Ausztráliát, és az életre szóló élményeken túl ragyogó barátokat szerzett. Az éves szabadság és az anyagi helyzete miatt évente csak egyszer tudott útra kelni.

- A fejemben mindig ott motoszkált egy ötlet, egy álom, hogy szeretnék valami nagyon mást csinálni, a világot járni, különleges utazásokat szervezni, álmokat megvalósítani magamnak és másoknak is. Egy nagyon jó barátommal – aki már rengeteg csodás helyen járt a világban – megosztottam az ötletem, és neki köszönhetően kerültem kapcsolatba egy különleges kalandokat szervező iroda tulajdonosával, aki látott bennem fantáziát, és elindított az úton – fogalmaz. Kata így meséli tovább, kislánykorában mindig arra gondolt, hogy légiutas-kísérő szeretne lenni, hogy világot lásson. Emiatt kezdett angolul tanulni, pedig akkor még az általános iskolában mindenki az orosz nyelvet tanulta. A középiskola után elvégzett egy idegenforgalmi iskolát, az egyetemet angol szakon kezdte, végül a gazdálkodási szak pénzügyi szakirányán diplomázott, és friss diplomásként egy veszprémi bankban kezdett dolgozni, ahol ügyviteli és marketingfeladatokat végzett az elnök asszisztenseként.

- Bizalmi munka volt, változatos, rengeteget tanultam, sok kapcsolatot szereztem, ami a későbbiekben komoly útravalót adott – fogalmaz. Kata így folytatja, öt évvel ezelőtt hatalmas fordulatot vett az élete. Egy napon erőt vett magán, ezzel elindult a lavina, és megtette a legnagyobb lépését: beadta a felmondását a biztos jövedelmet biztosító bankban, ahol csaknem mindenki azt mondta, megőrült. Meséli tovább, makacs természetű volt mindig, és kitartott a döntése mellett. Aztán egyszer csak mindaz, ami addig álom volt, elkezdett valósággá válni.

Utolérte a szerelem is, ami a tengeren túlra repítette, létrehozta online utazási irodáját, és Kata elindult a megálmodott úton, amin azóta nincs megállás. Úgy fogalmaz, mindenkit csak biztat, hogy higgyen magában, az álmaiban, sosincs késő váltani, újat tanulni, újba kezdeni, nagyot álmodni, mert a csoda valóban bennünk van! Nincs nagyobb boldogság, mint úgy élni, hogy az ember az álmait váltja valóra.

- Ha egyszer elindulsz az utadon, és azt csinálod, amit szeretsz, amire vágysz, mindezt tiszta szívből, szeretettel teszed, akkor az egész univerzumból rengeteg pozitív energia árad feléd, úgy érzed, minden téged támogat – összegzi érzéseit. Állítja, az út nem egyenes, tele van kanyarokkal, néha az ember elbizonytalanodik, de megrázza magát, és az újabb lendülettel minden megy tovább. Meg ott van a szerető társ, millió élmény, és bármi, a legapróbb dolog is boldoggá teheti az embert, ami erőt, hitet ad a folytatáshoz. Adódnak pofonok is, mert anélkül nincs siker. De a pofont, ha megtanulja az ember saját hasznára fordítani, akkor rájön, az tanítás volt, ami még jobbá teszi.

Kata élményeiről elmondja, Délkelet-Ázsia neki a szerelem, de Amerika és Ausztrália természeti kincsei, és Tanzánia állatvilága is fantasztikus. Imádja a különleges, Isten háta mögötti helyeket, a tradicionális közlekedési eszközöket, alapvetőnek tartja megismerni a helyi embereket, akiktől sokat lehet tanulni például arról, hogyan hasznosítják a természet lehetőségeit. Hogyan készítik pálmalevélből a tetőt, hogyan reszelik ki a héjából a friss kókuszt, hántolják, zúzzák finomlisztté a rizst. Ők maguk készítik a friss fahéjat, meg a világ legfinomabb teáját, és pillanatok alatt megpucolnak minden különleges gyümölcsöt. Fantasztikus dolog megismerni az ősi tradíciókat, idegen kultúrákat, bepillantani a helyiek életébe, megkóstolni ételeiket, éjszakázni otthonaikban, főzni velük, részt venni spirituális szertartásokon, együtt meditálni szerzetesekkel.

Kata közbeveti, ezt a rengeteg élményt még tovább tudja fokozni maga a természet, így a Yellowstone gejzírjei, ahol maga előtt száz méterre farkast látott, miközben a prédáját marcangolta, a folyó túloldalán pedig egy grizzlymedve sétált. Megkapó lóháton 700 métert ereszkedni a Bryce.kanyon természetes amfiteátrumában, ahol a kőtűhegyek rengetegében helyenként olyannyira a perem szélén halad az ember, hogy lenézni is félelmetes, és közben kövek hullanak a szakadékba. Csodás felfedezni az Arches-kanyon egyedülálló sziklaíveit, sétálni a Grand Canyon pereménél, amit a Colorado folyó úgy hatmillió év alatt vájt ki.

Varázslatos hangulata van a buja kambodzsai dzsungel mélyéről kiszabadított ősi városoknak és az indák fogságában vergődő templomoknak. Lenyűgöző belépni egy szent helyre dobpergés, ének, füstölő illata, hívők imája, színes virágok, áldozati ajándékok közepette. Csodás kora reggel Srí Lanka hegyeiben ébredni, és bámulni a zöld ezer árnyalatában pompázó hegyeket, a hatalmas vízesést, a felhők közt kibukkanó csúcsokat, majd vonatozni a teaültetvények és a hegyek között. Álomszerű Laoszban hajózni a Mekong folyón a csodás hegyek közelében, megpillantva egy-egy kunyhót, apró falvat a hegyoldalban, és a folyóban fürdőző elefántokat.

- Színesítik, még izgalmasabbá teszik mindezt a váratlan kalandok, életre szóló élmény volt sárban csúszkálni Sapa hegyeiben, Észak-Vietnamban, vagy sötétben, csónakkal száguldani a hullámzó tengeren, hogy a szállásunkra érjünk. Máskor tengelyig süllyedtünk a sárban egy terepjáróban valahol Tanzániában, ahol csörlővel húztuk ki egymást – avat be a kalandokba, majd így folytatja, sosem felejti el, amikor tavaly januárban, Észak-Vietnamban, Sapa lenyűgöző hegyeiben egy helyi családnál, csodaszép faházban töltötték az éjszakát, néhány fokban. Benn egy apró kályha körül melegedtek, rőzsén sütötték a vacsorát, másnap sárban, bambuszerdőkben, párába burkolózott hegyek között túráztak. Életre szóló élmény volt számára a tradicionális kambodzsai esküvő, amit a készülődéstől kezdve látott, és koszorúslányként vett részt rajta.

Kata az elmúlt években nagyon szoros barátságokat is kötött, kambodzsai jó barátja Sovann, akinek családja mindig hatalmas szeretettel fogadja, a gyerekek papírból hajtogattak virágot neki. – Kambodzsa különösen közel áll a szívemhez, rendkívül spirituális ország, mélyen hívő, végtelenül kedves emberekkel. Húgomnak hívnak, ami számomra nagyon megtisztelő, mert azt jelenti, befogadtak a családjukba – utal egy szép mozzanatra. Kata életében meghatározóak az állatok, imádja őket. – Afrika szavannáján állni a fűben, miközben körülötted zsiráfok, zebra- és gnucsordák legelésznek, sátorban tölteni az éjszakát, elefántokkal sétálni a dzsungelben, amikor a hatalmas állat egyszer csak a nyakad köré tekeri az ormányát, hogy elkunyerálja a kezedben lévő banánt, aztán combközépig érő folyóvízben gázolni velük, semmihez sem fogható! – említi.

A fiatal nő életében meghatározó élményt adott a Délkelet-Ázsia, illetve Észak-Thaiföld hegyvidékeien élő népek falvainak meglátogatása. Csodás környezet, buja zöld növényzettel borított hegycsúcsok, zubogó vízesések, színpompás egzotikus virágok és szívszaggató mélyszegénység fogadta. Úgy mondja, látni, hogyan és milyen körülmények között élnek sokan a 21. században, nagyon megérinti az ember lelkét és szívét, nagyon elszomorító. Ezekből az emberekből őszinte, mély szeretetet, kedvesség árad, hitük hatalmas összetartó erő közöttük. Mindezek láttán átértékelődik minden, az egész élet más értelmet nyer.

Kata megjegyzi, mindig visznek magukkal a gyerekeknek meg az iskolákba kis játékokat, füzetet, ceruzát, adományt adnak a falu vezetőjének, a tanárnak. Ezt mindig nagyon fontosnak tartja. Megemlíti, nemrég ellátogattak Kambodzsában a Sap-tó egyik cölöpfalujába, ahol régebbről ismeri a tanárt, aki a legszegényebb családok gyerekeit tanítja. – Sosem feledem el a pillanatot, amikor a gyerekek meglátták, hogy megint hoztam ajándékot nekik. Izgatottan ültek kis rozoga padjaikban, nem tolakodtak, tudták, mindenkinek jut valami apró játék. Kis kezüket összetéve köszönték meg és énekeltek. Kicsordult a könnyem. Amíg az ember nem látja, hogyan élnek sokan a Földön, köztük gyerekek, el sem tudja képzelni, milyen is lehet az élet, avat be történeteibe.

- Sokan kérdezték már tőlem, miért szeretek ezekbe az országokba utazni. Hát ezért! Mert itt még megvan az emberekben az a sok érték, ami a modern, anyagias világunkban már rég elveszett. Minden egyes utazás gazdagít bennünket, tanít az elfogadásra, a megbecsülésre, a türelemre, a hitre, az önzetlen szeretetre. Jobb emberré tesz – összegez, érvel Gáspár Kata.