2020.04.19. 15:00
Fantáziájával mesés tündérkertet varázsol maga köré a takácsi anyuka
Az örök gyermeki lelkülettel megáldott Horváthné Szabó Andrea a szociális szféra mindennapi hőseként időseket gondoz, szabadidejében pedig sokoldalúan alkot: mondókáival, verseivel, dalaival, bábjaival egy mesés fantáziavilágba kalauzolja az érdeklődőket.
Horváthné Szabó Andrea anya, feleség, szociális szakember, óvodapedagógus, előadóművész és népi kézműves. Bemutatkozásában gyermeki mivoltát is kiemeli, ugyanis saját megzenésített verseivel időnként a köré csoportosuló lurkókat az általa megálmodott Tündérkertbe varázsolja. Életének szakaszai ezek a sorstól rendelt képesítések, melyek jótékony, elbűvölő egységet alkotnak személyében.
A kétgyermekes, Takácsiban élő Horváthné Szabó Andrea 1977-ben született Pápán, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. Népdalénekesként, néptáncosként magába szívta a magyar népi kultúra szeretetét. Az érettségi után népijáték- és kismesterség-oktató, népi bőrműves lett. Első munkahelyén, 2000-től a pápai önkormányzat Egyesített Szociális Intézményében kezdte a szociális és foglalkoztató nővéri pályát, és szociálpedagógus diplomát szerzett.
– Imádtam az idősekkel foglalkozni, és annak ellenére, hogy igazán a képzőművészet, a zene, a tánc érdekelt akkoriban, mégis a szociális szakmát választottam. Gyermekeim születésével egy időben végeztem az ELTE társadalomtudományi karán okleveles szociális munkásként. 2012-től az Ujvári János Református Szeretetotthon külsővati idősotthonának vezetője lettem, közben a Károli Gáspár Református Egyetem ágazati mester vezető oklevelét is megszereztem. Akik közel állnak hozzám, tudják, mennyire fontos a hivatásom. De azt is, hogy szabadidőmben mivel foglalkozom. Verseket, mondókákat, dalokat, meséket írok, azokat le is rajzolom, és sok esetben bábfigurát is készítek hozzá – avatott be életútjába Andrea.
A benne rejlő alkotói vágy egyfajta életfaként tört utat, s ágazott egyre terebélyesebbé. Az életvidám, mindig derűs Andreának már négy gyermekzenei albuma jelent meg, melyeken saját verseit énekli. Az általa kitalált dallamot vidám hangszeres kíséret teszi egésszé, kortól függetlenül fogyaszthatóvá. A zenei alapokat Birkás István, Molnár Zoltán László, Kapitány Péter és Szalai Balázs készítették.
Andrea bábelőadásokkal kezdte az előadói karrierjét. A csillagszemű juhász után A nyuszika csizmája című mesének már ő jegyezte a szövegkönyvét. Majd jött a Vitéz kékfestő szabólegény, melyből 2017-ben mesekönyvet is készített saját illusztrációival, gyermekverseivel. Továbbá készített egy megzenésített verseket tartalmazó lemezt és interaktív gyermekműsort Tündérkert daloló címmel, mellyel azóta is nagy sikert arat falunapokon, egyéb rendezvényeken.
– Imádok rajzolni és festeni, legalább annyira, mint énekelni és táncolni. Falképeim és vászonképeim a helyi és környékbeli óvodák, iskolák, valamint saját otthonom falait díszítik. Mesekönyvemben ötvennél több illusztráció látható. Produkcióim alapja a népzene, és nagy hatással van rám a népviseletek sokszínűsége és állandósága. Kézművesként a versek születésekor már azt is látom, a hozzá kapcsolódó, a fellépéseken a kezemen vagy a gyerekek közreműködésében életre kelő bábfigura hogyan fog kinézni, miként fogom elkészíteni – fogalmazott Andrea, aki az alkotásait először csak a családjával osztotta meg, ők azóta is mindenben támogatják.
– Mára a faluközösség és a tágabb környezetem is részese lehet műsoraimnak. Kezdetben Császár Zsanett kísért a fellépésekre, segítve a hangtechnikában, egy ideje pedig a férjem utazik velem mindenhova. Több mint kétszáz fellépésen vagyok túl – jegyezte meg Andrea, aki készített már textilbáb betlehemeket is Takácsinak és a szomszédos falvaknak, illetve iparművészeti munkáiból is több ízben nyílt kiállítása a térségben.
– Közel tíz éve foglalkozom gyermekekkel. Azért ők a célcsoportom, mert őszinték. Ha tetszik, amit csinálok, akkor azt rögtön a tudtomra adják. Gyermeklelkű vagyok én is még mindig. Ha egy kicsit elábrándozom és a felhőket bámulom, általában valamiféle mesebeli történet jut eszembe dallamokkal átszőve. Ilyen vagyok gyermekkorom óta. Olykor meg is mosolygom magam, annyira életszerűnek tűnnek a szereplők. Csak jóságos gondolataim vannak, hiszen a világ eléggé kemény ahhoz, hogy a mesehősök is harcoljanak egymással. Ilyen lelkiséggel születnek meg a verseim és a dalaim. Műsorom alatt a gyerekek önfeledt utazáson vehetnek részt – mondta Andrea, aki idén óvodapedagógus szakon diplomázik. Ezt azért végzi el, hogy szakmailag is átlássa, mit és miért tesz a gyerekekkel a színpadon.
A járványügyi helyzetben elmaradó fellépései helyett online előadásokat tesz közzé. Tervei kapcsán elárulta, nyáron új verseskönyvbe és albumba kezd. Mivel az utóbbi három album zenei munkálata Molnár Zoltán Lászlónak köszönhetően remekül sikerült, a jövőbeli lemezeken is vele dolgozna.
A kreatív hölgy három éve indított a munkahelyén egy szabadtéri rendezvénysorozatot Híd a generációk között címmel, mely során időssel és gyermekkel egyszerre tud foglalkozni, a Tündérkert dalolóra épülve, így mindkét korosztály számára megvalósul az egymásra figyelés, a közös játék, az alkotás öröme. Mint mondta, a szeretetotthon nemcsak az ellátást igénybe vevők szabad mozgáshoz való, alkotmányban rögzített jogát tartja rendkívül fontosnak, hanem azt is, hogy a nyitottság révén az intézmény a generációk egymás iránti fontosságát hirdetve, és a generációk találkozásának lehetőségét megteremtve tevékenyen is hozzájáruljon a bentlakásos ellátás népszerűsítéséhez, elfogadtatásához a tágabb értelemben vett közvélemény körében is.
A nyitott intézménymodellben a lakók a lehető leghosszabb ideig megtarthatják autonómiájukat. Külsővaton nem furcsa, ha az idősotthon lakói, kísérői és az óvodások együtt sétálnak az utcán.
A gyermek és idős kapcsolata gyógyító és fejlesztő hatású mindkét korosztály számára – vallja Andrea. A közös programokon az óvodások rendszeresen meghitt és vidám pillanatokat élnek át az idősekkel. A csemetékre az óvodapedagógusok, az idősekre pedig az ápoló-gondozó és mentálhigiénés személyzet figyel. Mindkét intézmény részéről szakmai munka folyik. Míg az óvodában a gyermekek testi-lelki fejlődésére figyelnek, addig az otthonban az idősek szükségleteihez igazodó segítségnyújtás biztosítása a cél, amelynek mértékét és módját mindenkor a segítségre szoruló ember egészségi-szociális és pszichés állapota alapján határozzák meg úgy, hogy az egyén individuális szabadsága a lehető legteljesebb mértékben érvényre juthasson.
Az idősek és a gyerekek a közös programokon többletinformációhoz jutnak, a kommunikációt egymáshoz igazítják. A közös pozitív élmények kialakítják a korcsoportokban az empátia, a tolerancia gyökereit
– A programban a zenés-táncos műsoromat adjuk elő közösen. A 2018-as első rendezvény mérvadó volt: közel száz gyermektől, a külsővatiakon túl meghívásomra a merseváti, a nemesszalóki és vinári ovisoktól is zengett az otthon belső udvara. Szerencsés vagyok és örülök neki, hogy a hivatásomat és a bennem rejlő kreativitást, tenni akarást egy helyre tudom összpontosítani. Szeretném megköszönni a kollégák támogatását, akik nemcsak az intézményt, de engem is azzá formáltak, aki ma vagyok – fogalmazott Andrea.