Sorsszerű találkozások az életünkben

Biztosan mindenki elemzett már magában olyan szituációt, amelybe szinte csak úgy belecsöppent, nem tervezte. Miért pont akkor voltunk ott, amikor csak úgy belebotlottunk valakibe, akire nem is számítottunk? Ilyenkor tűnik úgy, hogy rajtunk kívül álló erő „mozgatja a szálakat”, s mint egy jó dramaturg, „megírja” történetünket. Mindezek tükrében kijelenthető, hogy véletlenek nincsenek.

A hozzáértők szerint háromféle sorsdöntő találkozásban lehet részünk. Létezik az élethosszig tartó kapcsolat, az átmeneti kapcsolat és az egyszeri találkozás. Az elsőre példa, amikor valóban eget rengető találkozásunk lesz az illetővel, mely teljesen megváltoztatja addigi életünk folyását. Az ezotériában jártasak szerint ez akkor történik meg, amikor az ikerlángunkra akadunk. Valljuk be, nem osztogatja a sors olyan bőkezűen az ember másik felét. Lelkileg készen kell állnunk egy ilyen sorsdöntő találkozásra. Nyitottnak és befogadónak kell lennünk, és bízni abban, hogy a vonzás törvénye működik.

Az átmeneti kapcsolat azt jelenti, hogy csak epizódszerepet játszik valaki az életünkben. Nagy elánnal érkezik, mégis az aktuális élethelyzetben pusztán egy tanítást jelölhet számunkra a vele való találkozás. Sokszor egymás tükrei ilyenkor a felek, utat mutathatnak a másiknak, elindíthatják a változás útján.

Az epizódszereplők viszont, ahogy jöttek, idővel távozhatnak is. Arra a mindkettejük számára szükséges időintervallumra, amely nekik adatott, ajándékként kell tekinteni. A hála érzésével megy csak az elengedés, mert mindkettejüknek tudomásul kell venniük, nem tudnak egymás kísérői lenni az úton, hiszen pusztán egy állomás, ami adatott nekik.

Találkozásuk arra predesztinált, hogy egy korábbi élethelyzetből való kilépést, egy új gondolkodásmódot generálva egymásnak a fejlődés útjára lépjenek. Az egyszeri találkozások résztvevői pedig egy-egy gondolatmagocskával ajándékozzák meg a másikat.

Azért adja a sors a találkozásukat, hogy másként lássanak arra a helyzetre, amelyben éppen vannak. Egy ilyen egymásba botlás segíthet egy elakadásban, más perspektívából enged rálátni az adott problémára. Ne elemezzük, pusztán éljük meg és hozzuk ki minden nagy találkozásból a maximumot, értékeljük a jót, amit egymásnak adhatunk.

Márai Sándor azt mondta: „Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá.

Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.”