Vajon megmondhatja-e a főnökünk, mit viselhetünk a dolgos hétköznapokon?

A hazai munkahelyek több mint fele előírja, hogyan jelenhetnek meg az adott cég, vállalat környezetében az ott dolgozók – derült ki a Profession álláskereső portál ez évi online kutatásából, amely során ezer fő válaszolt a feltett kérdésekre. A válaszadók 55 százaléka állította, hogy saját munkahelyén bizony léteznek kötelezően betartandó öltözködési szabályok.

Ahol azonban nincsen előírás, ott inkább a hétköznapi öltözködést preferálják a dolgozók, míg minden harmadik válaszadó a sportos változatot részesíti előnyben. A kényelmes ruha – amely a kérdőívet kitöltők szerint nagyban befolyásolja a jobb teljesítményt – iránti igény a váltócipő meglétében is megmutatkozik: a munkavállalók 56 százaléka él ezzel a lehetőséggel, s készít be másik cipőt a munkahelyére. Ez jellemzően az egészségügyben és a személyi szolgáltatásokat (például fodrász, mosoda, kozmetika) végző munkakörökben terjedt el.

A tapasztalat azt mutatja, az egyes munkahelyeken tiltott darabként szerepel a miniszoknya, a sort, a flip-flop (strandpapucs), a kihívó dekoltázs, azaz a mélyen kivágott felső, a nadrágként használt leggings, a trikó nélküli átlátszó ing, vagy a teljesen átlátszó felsőruházat.

Megengedett a casual, vagyis az általános utcai viselet, amely leginkább egy farmer és póló vagy ing párosításban mutatkozik meg. Formálisabb változata a Smart casual, amely férfiak esetében leginkább egy vászonnadrágot és inget jelent, a nőknél pedig a nadrág mellé egy blúzt, netán egy elegánsabb egyrészes darabot ír elő. Ennél eggyel „magasabb” fokozat a Business casual, amely az öltöny, ing és nyakkendő hármasát, valamint nők esetében a csaknem térdig érő szoknyát, netán elegáns vászonnadrágot, blúzt, valamint egy zárt elejű, nem túl magas cipőt takar.

Ugyan a hivatalos, jogi részt tekintve A munka törvénykönyve nem szól külön a munkahelyi öltözködésről (dresscode-ról), a jogszabály határozottan megfogalmazza: „a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni”.

Vagyis – mint munkára képes állapot – a jogszabály lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy megszabja az öltözködés kereteit. A törvény szövegezése alapján ugyanígy az is elvárható, hogy a dolgozó olyan ruhát viseljen, amellyel a napi feladat elvégzése során nem veszélyezteti saját egészségét, testi épségét.

Felettesünk a munkaszerződésben, a munkaköri leírásban vagy a kollektív szerződésben egyaránt rögzítheti az elvárt öltözködési normát, bár a tapasztalat azt mutatja, inkább a nemkívánatos darabok kerülnek bele egy-egy ilyen leírásba. Amennyiben az öltözködésről egyik ilyen dokumentumban sem esik szó, úgy főnökünk nem kényszerítheti ki ruhatárunk lecserélését.

Ennek ellenére persze érdemes mindig az adott munkakörnek megfelelően öltözködni.