2019.09.19. 07:00
Bökő: rozsdamentes kések a pápai könyvtárban
Megvásárolt, ajándékba kapott és saját készítésű, díszítésű, főként északi késeikből összeállított kollekcióját tárja a közönség elé a négytagú késes szakkör.
Fotó: Laskovics Márió/Napló
Bökő címmel nyílt késkiállítás egy amatőr késgyűjtő és -építő szakkör kollekciójából múlt pénteken a Jókai Mór Városi Könyvtárban. Nagy Zoltán képszerkesztő, Persaits Gergő geológus, Drabant András művésztanár és Kukor Péter keramikus alkotta késes szakkör (csak így nevezik magukat) gyűjtésének, munkájának köszönhetően mintegy 150 darab, változatos típusú és származású, informatív kísérőszöveggel ellátott kés látható szeptember 26-ig nyolc tárlóban a könyvtár folyosóján.
Drabant András elmondta, mintegy öt éve alakították meg a késes szakkört a hasonló érdeklődés okán. Körülbelül háromhavonta van lehetőségük találkozni, az alkalmakra mindig más készül fel egy témában. Átbeszélték már például a címertant és az ásványokat is a szúrófegyvereken túl.
Drabant András a késgyűjtés kapcsán megjegyezte, akinek több pénze van, több a kése is. Akinek nincs, az összeállít magának. Úgy mint Nagy Zoltán, aki egy rádióriportban hallott a csontkarc technikáról. Eredeti szakmája porcelánfestő, ezért utánanézett a kés nyelére helyezett, polírozott csontra tűvel való díszítésnek.
Mint megtudtuk, a csontkarc (scrimshaw) 19. századi, csendesóceáni bálnavadászoktól átvett csontvésési technika. Eredetileg bálnafogakba karcoltak mindennapi életükből vett jeleneteket a matrózok, hasonlóan a magyar pásztorokhoz. Vakvirágnak, mocsokvirágnak, valamint spanyolozásnak is nevezik ezt a pásztorművészetben kedvelt karcolt díszítőeljárást.
– A karcolatba bedörzsöljük a festéket, így kialakul egy szép rajzolat, ami feldobja a kést. Inkább építem a késeket, mert az alapanyagot könnyebb beszerezni, és saját kezűleg alakíthatom ki az egyedi darabokat, gép nélkül, reszelgetve, csiszolgatva. Egy csontkarc elkészítése az aprólékosságától függően akár száz órába is telhet. Az egyik legjobban sikerült alkotásomat, egy lófejet és Csukárdi Attila barátomat betyárként az általa épített kés markolatára véstem – árulta el Nagy Zoltán.
Drabant András – mivel főleg az északi acélkések és a technikai megoldások érdeklik – egy svéd úszókést emelt ki a kollekcióból. A pillekönnyű, parafa markolatú, keskeny, fogazott pengéjű kés kialakítása miatt úszik a vízen, tokkal sem süllyed el. Elsősorban vízi emberek – horgászok, halászok, hajósok – számára készült, kötél vagy háló gyors átvágására.
Megmutatott továbbá egy úgynevezett bogozó kést, amit a brit hadsereg használt a II. világháborúban.