Azért csinálom, hogy segítsek – vallja Hegyi Éva Mónika hipnoterapeuta

- Hogyan lesz valakiből hipnoterapeuta?

- Sokáig angoltanárként és olasz tolmácsként dolgoztam, de mivel gyerekkoromtól foglalkoztatott a kérdés, hogy kik vagyunk, miért születtünk erre a világra és mi a dolgunk itt, ezért folyamatosan képeztem magam ezen a területen. A '80-as években Szepes Mária, majd később Rudolf Steiner, Hamvas Béla, Popper Péter könyveiből tanultam nagyon sokat. Több pedagógiai mesterdiplomát szereztem, és közben hét évig tanultam pszichológiát is.

De, mint oly sokunké, az én magánéletem sem volt problémamentes, hirtelen természetű voltam, gyakran voltak viharos kitöréseim, és különösen zavart az ingadozó viszonyom édesanyámmal. Az egész valahonnan onnan indult, hogy van egy öcsém, aki a mai napig a kedvence, ha ő megjelenik, anyu eldob mindent és rohan hozzá. Ezt soha nem értettem, mindig csak azt éreztem, mintha nem kellenék, el is könyveltem magamban, hogy az öcsémet szereti, engem meg csak úgy elvisel. Kamaszkoromban felerősödtek ezek a sérelmek, anyu pedig nem tudta kezelni a helyzetet, így mire 18 éves lettem, egyszerűen nem tudtunk együtt létezni – annak ellenére, hogy nagyon szerettük egymást. Borzalmas volt ez a kettősség. Felnőtt fejjel próbáltam megoldást találni a dologra, de minden megküzdési stratégiám zsákutcának bizonyult, és ez engem nagyon zavart. Fontos hozzátenni, hogy én egy teljesen békés, szerető családban nőttem fel, ahol minden szükségletünkre, akár lelki, akár fizikai, odafigyeltek. Rengeteget játszottunk, kirándultunk. Külön szobám volt, s 1970-től minden nyáron Balatonalmádiban, a saját nyaralónkban töltöttük az egész nyarat.

Végül az interneten rábukkantam egy tanfolyamra, amely a hipnoterápiáról szólt. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hiszen végre nem arról volt szó, hogy ül veled szemben egy ember, aki a könyvekből szerzett tudásából megmondja, hogy mi a baj veled, hanem belőled, a te emlékeidből dolgozik.

Igazam lett: a tanfolyamon fantasztikus élményt kaptam, ami először rendkívül felkavart, aztán pedig hihetetlenül megnyugodtam tőle. Választ kaptam a kérdésre, ami gyerekkorom óta ott motoszkált bennem. Ebben a hipnózisban olyan dolgot láttam, amiről addig nem volt tudomásom. Láttam, hogy apám nagyszüleinél vagyok Bodajkon, de mielőtt odakerültem, megérkezett édesanyám anyukája, aki nálunk maradt, hogy vigyázzon az öcsémre, mert anyu nem volt sehol, apu pedig elvitt Bodajkra, és azt mondta, hogy majd jön értem.

Hosszú idő telt el, mire újra hazakerültem, közben változtak az évszakok, és akkor értettem meg, hogy anyám azért nem volt otthon, mert valami baja volt. Ezért vitt engem apu Bodajkra, és ezért vigyázott anyai nagyanyám az öcsémre.

Ezután felhívtam aput, hogy meséljen erről. Én akkor hároméves voltam, ezért nem is emlékezhettem rá: az öcsém születése után anyunak volt egy súlyos középfülgyulladása, amit meg kellett műteni, emiatt majdnem fél évet töltött kórházban. Amikor meggyógyult és hazajöhetett, az öcsém nem ismerte meg anyut. Ekkor értettem meg: anyu nem szereti jobban az öcsémet, mint engem, csupán lelkiismeret-furdalása volt, amiért olyan hosszú időre magára hagyta, és ezt próbálta kompenzálni.

A felismerés olyan döbbenetes erővel hatott rám, hogy amikor magamhoz tértem, arra gondoltam: ha nekem segített ez a módszer, másokon is segíteni fog, és én ezt akarom csinálni.

- Hogyan kell elképzelnünk a hipnoterápiát? Egyáltalán, hogyan kerül a páciens hipnotikus állapotba?

- Először is különbséget kell tennünk a showhipnózis és a hipnoterápia között. Sajnos a filmekben, bűvészmutatványokban bemutatott showhipnózis nem vet túl jó fényt a hipnoterápiára, pedig ez egy segítő szakma, az emberek mégis tartanak tőle, féltik az elméjüket, félnek, hogy bennragadnak, holott ilyesmiről szó sincs.

A valódi, segítő hipnózis alapja a kölcsönös bizalom és hajlandóság az együttműködésre. Ahhoz, hogy segíteni tudjak a páciensen, bíznia kell bennem és együtt kell működnie velem, engednie kell, hogy azt érezze, amit mondok neki, mert ha nem engedi meg, akkor nem kerül hipnotikus állapotba, és nem fog történni semmi.

A hipnózis nem egy mágikus állapot, a nap során az elme többször van hipnotikus transzban, csak nem tudatosul bennünk. Ezt az elalvás előtti állapotot tudja a hipnoterapeuta előidézni: amikor már majdnem alszol, még hallod, hogy valahol ugat egy kutya, elmegy egy autó, de már nem érdekel a külvilág. Ilyenkor beszűkül a tudatállapot, ebben az állapotban képessé válik az ember a tudatalatti segítségével egy adott dologra koncentrálni.

Ebben az állapotban a tudatalatti fel tudja tárni a különféle szorongások, blokkolások kiváltó okát, és amikor megtaláljuk a kiváltó okot, abban a pillanatban megtörténik a megértés. Itt jön a hipnoterapeuta szerepe: az ő segítségével a kliens felismeri, hogy már nincs abban az élethelyzetben, ami a szorongást okozta, már nem abban él, a jelene egész más. És ha ezt felismeri, akkor el is tudja engedni, megszabadul tőle.

Ezután még szükség lehet poszthipnotikus szuggesztiókra, azaz megerősítésekre, amit nem a terapeuta mond, hanem a kliens mond saját magának, ezáltal sokkal hatékonyabban működik a dolog.

Végül pedig még egy nagy feladat vár a kliensre: a szokásrendszerének az átkeretezése. Ugyanis a szokásrendszerünk tart benn minket olyan állapotokban, amelyektől éppen szabadulni akarunk. Igaz ugyan, hogy először te alakítod a szokásaidat, de aztán az életed során a szokások alakítanak téged. Az emberi agy lusta, ahol lehet, szokáshurkot hoz létre, mert amíg te a szokásaidat, a napi rituáléidat végzed, az agyad pihenhet. Ezért nehéz megváltoztatni egy szokást, ezért nehéz lefogyni vagy leszokni a dohányzásról.

A hipnoterápia a szokáshurkok megtörésében is segít, ha valaki erre ráérez, megszűnnek a félelmei, szorongásai, és gyökeresen megváltozik az élete.

- Milyen problémákkal keresnek meg a klienseid?

- Pánikrohamok, szorongás, klausztrofóbia, meddőség, anorexia, kényszeres evés, ekcéma, bezártságérzet, szülő-gyerek konfliktus, férj-feleség közötti konfliktus, szegénységtudat, gyászfeldolgozás – felsorolni is nehéz, mi mindennel jöttek már hozzám az elmúlt nyolc év alatt. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy szervi eredetű problémáknál előbb orvosi segítség kell, s csak utána jöhet, mint kiegészítő terápia, a hipnózis.

Nagyon jól kezelhető például a funkcionális meddőség: amikor nincs szervi oka annak, hogy nem esik teherbe az anyuka. A legtöbb hölgynél, aki ezzel a problémával keresett meg, volt egy olyan, gyermekkorból vagy magzati korból hozott trauma, egy olyan erős bevésődés, ami nem engedte a fogantatást. A tanúja volt például gyerekkorában valaminek, amire nem is emlékszik, vagy még a méhen belül hallott egy olyan beszélgetést, ami azt az érzést okozta, hogy nem szabad gyereket hozni erre a világra. Ez aztán olyan mélyen bevésődött nála, hogy gátolta a fogantatást. Amikor viszont ezek a görcsök leoldódnak, onnantól kezdve nagyon hamar teherbe esnek ezek a hölgyek, sokan közülük azóta két-három gyermekes anyukák lettek.

Gyakran hoznak hozzám a szülők 12-16 éves gyerekeket önbizalomhiánnyal, pánikbetegséggel, tanulási problémákkal, evészavarokkal, ekcémával. Ezekben az esetekben nagyon fontos a szülő segítsége, ezeken a problémákon csak a szülő együttműködésével tudunk túllépni.

Kezeltem például egy 13 éves anorexiás kislányt, aki 170 centi magas és körülbelül 40 kiló volt. Mint kiderült, ő is a menő csajok közé akart tartozni az iskolában, de nyolcéves korában beszólt neki az egyik barátnője, hogy vastag a combja. És bár ez nem volt igaz, onnan kezdve a kislány állandóan fogyni akart, és egy teljesen torz testképet alakított ki magáról. Nála az volt a megoldás, hogy állandó pozitív megerősítéseket kellett kapnia egészen addig, amíg vissza nem tért az önbizalma. Ehhez persze szükség volt a szülő segítségére, az otthoni dicséretekre is, aminek köszönhetően a lány négy hónap alatt teljesen rendbe jött.

Érdekes eset volt azé a fiatalemberé is, akinek egészen addig nem volt problémája a szexszel, amíg rá nem talált élete szerelmére: akkor aztán csődöt mondott. Nála is egy régebbi trauma, egy gyerekkori szerelmétől elszenvedett megszégyenítés állt a háttérben, aminek az elengedéséhez egyetlen kezelés elég volt: aznap késő este sms-ben kaptam tőle egy elég egyértelmű üzenetet arról, hogy a terápia sikerrel járt.

Ez a fajta visszajelzés számomra a legnagyobb öröm: egy sms, egy telefon, egy kedves levél, egy ölelés, amiből tudom, hogy amit csinálok, annak van értelme, hiszen megint segítettem valakin.