Az apák napjával együtt ünnepelték az óvodai évzárót Tapolcán

Az eseményre érkezett szülőket, nagyszülőket, családtagokat Zöldi Andrásné óvodavezető köszöntötte, majd az óvodai csoportok verses, dalos műsorcsokrát követően Süveges Gergő újságíró beszélt az apák és gyermekeik közti viszonyról.

A televíziós műsorvezető négygyermekes édesapa, aki arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen az ideális apa, van-e olyan egyáltalán. Rendhagyó bátorságpróbára hívta az édesapákat elő­adásán. Csupa olyan dolgot felvetve, amiket merni kell megtennie egy apának a gyermekeivel.

– Az első és talán legfontosabb, hogy miközben bátrak vagyunk és példaképek, merjünk megajándékozhatóak lenni. Hiszen a gyerek szeretne örömet szerezni, de nem tudja, minek örül az apja. Nekünk kell tennünk azért, hogy megismerjenek a gyerekeink, lássák a vágyainkat.

Születésnapunk előtt próbáljunk meg apró jelzéseket adni, mondjuk néhány dologra, hogy az milyen jó lenne. Merjünk sebezhetőek lenni. Nehéz az érzelmeinket tudatosítani, elfogadni, pedig ez sokat segít a kapcsolatunkban. Vállaljuk fel higgadtan, ha félünk, dühösek vagyunk, aggódunk, csalódottak vagyunk. Ehhez tudnak kapcsolódni a gyerekeink, de ha bevágjuk magunk mögött az ajtót, ahhoz nem. Merjünk csak meghallgatni, befogva a szánkat, és nem okoskodni. Aztán merjünk kíváncsiak lenni, kérdezni és nem dumálni. Ezzel azt jelezzük, hogy figyelünk, jelen vagyunk. Vegyük a bátorságot, és kérjünk bocsánatot. Ez nehéz ügy, hiszen akkor kiderül, hogy nem vagyok tökéletes, odalesz a tekintély. Csakhogy a gyerekeink egy pillanatig se gondolják, hogy tökéletesek vagyunk. Le kell számolnunk saját magunknak is az illúzióval. A kapcsolatunk felé teszünk egy lépést, ha nem próbáljuk meg mindenáron megőrizni a tökéletesség látszatát. Szemernyit sem csorbul a tekintély, ha bocsánatot kérünk. Érdemes gyakorolni az ölelést, simogatást is, hiszen az egészen más az apától, mint az anyától, és mindkettőre szükségük van. Merjünk alulmaradni. Úgyis tudja a gyerek, hogy mi vagyunk a jobbak, de nem kell állandóan annak lenni. Eljön a pillanat, amikor sakkozás után megkérdezi a fiam, hogy apa, most direkt vesztettél, vagy tényleg? Annyira jó azt mondani, hogy tényleg. Te voltál a jobb, fiam – mondta az előadó.

Ajánlotta, hogy az elérhetőséget, megszólíthatóságot is biztosítsák gyermekük felé az édesapák. Ne csak a munkájukra figyeljenek, mert különben eljön az idő, amikor már nem is szólítja meg őket a gyermekük. Az elismerés ugyancsak fontos, nem leszünk kisebbek azzal, ha elismerjük valamiről, hogy abban a gyermekünk jobb, mint mi vagyunk.

– Merjünk együtt érezni, együtt rezdülni. Hajlamosak vagyunk rá, hogy sutba vágjuk az érzelmeket, de nem ez visz közelebb egymáshoz, hanem az, ha képesek vagyunk örülni annak, aminek ő örül, és képesek vagyunk vele szomorkodni, ha úgy adódik. Úgy gondolom, hogy az apa-gyerek kapcsolat és a párkapcsolat is három alapvető kifejezéssel írható le. A tízparancsolat is így osztható fel. A kapcsolatban maradás, a jóban levés és a szövetség szegmensére. A hármas együtt működik, bármelyiket kivesszük, megbillen a háromlábú szék – szögezte le Süveges Gergő.