Húszéves a bándi színjátszó társulat

Az évek során a tagok ugyan cserélődtek, de a játék ment tovább. A mesejátékok mellett vásári komédiák, karácsonyi műsorok és hosszabb színdarabok is megjelentek a repertoárjukban, és lassan állandó szereplői lettek a bándi rendezvényeknek.

A csoportot vezető Ladnai Tünde a kezdetekről elmondja, hogy a Hamupipőke úgy megtetszett a helyieknek és a szereplők is olyan jól érezték magukat az előadáson, hogy elhatározták, újabb darabokat állítanak színpadra. Jött a Hófehérke, majd Óz a nagy varázsló története, melyek után úgy döntöttek, hogy nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is készülnek előadásokkal. Ekkor jöttek a vásári komédiák.

Persze közben közben volt, aki elköltözött, volt aki nem ért rá, de érkeztek új szereplők is a társulatba, amely napjainkban 12-13 tagot számlál. Az indulás óta körülbelül négyen biztosítják az állandóságot a csoportban, amely hetente egyszer, csütörtök esténként jön össze próbálni és beszélgetni a művelődési házba. A SoseBánd életében előfordul olyan is, hogy néhány szereplőt csak egy-egy darabra kérnek fel.

– Például karácsonykor a lakosságot is próbáljuk „megmozgatni” és fölkérünk néhány embert, aki hajlandó arra, hogy fellépjen a színpadra. Volt olyan, akinek annyira megtetszett, hogy azóta tovább játszik velünk – meséli a társulat vezetője. Nagyobb darabok esetén a gyerekeiket is színpadra állítják a tagok. Kiderül az is, hogy az egyik nagy kedvencük a Rómeó és Júlia, amelyet Shakespeare után szabadon, inkább komédiaként adnak elő. A darabokat általában az adott alkalomhoz választják.

– Minden évben van Falunap, amelynek a szervezéséből és lebonyolításából is kivesszük a részünket. A Mindenki karácsonyát mi csináljuk és részt veszünk a Gyerek farsangon is – sorolja Tünde. Ezekre általában előadással is készülnek, de vannak olyan állandó darabjaik is, amit bármikor elővehetnek. A bándi színjátszók baráti társaságot alkotnak, és nem veszik véresen komolyan ezt az egészet, lehet hogy ez a titka annak, hogy már húsz éve csinálják.

Készítenek maguknak színjátszó naptárat is az előző évi előadások képeivel, és a társulat tagjainak név-és születésnapjaival, hogy ne felejtsék el azokat közösen megünnepelni. Sőt a társaság egy része együtt megy nyaralni is, és egyéb közös programokat is szerveznek. Érdekesség még, hogy zömében hölgyek alkotják a csapatot.

– Az ókori római színházakban a női szerepeket is férfiak játszották, nálunk a férfi szerepet is nők játsszák, mert a pasik általában lemorzsolódnak. Kivételt képez Feri, Joci és Zsolt. Utóbbi a település polgármestere is egyben, aki díszletkészítőként a kezdetektől segíti a színjátszókat. A korábban 17 évig porcelánfestőként dolgozó Steigervald Zsolt kézügyességét jól kamatoztathatja a díszletek készítésekor. – Először egy mesedarab, majd az Óz díszletét csináltam meg. Utóbbi már elég komplikált volt és sok mindent bele kellett tennem, de ez nekem is nagyon tetszett, mert szeretek bütykölni és sikere is volt. Így aztán a díszletkészítés az rajtam maradt – árulja el a polgármester, aki készített már erkélyt a Rómeó és Júliához, és nagy kihívás számára, hogy a kisméretű színpadon mozgatható díszletekre van szükségük.

Elárulja azt is, hogy nagyon jól érzi magát a csapatban, egyedül a szövegtanulással akad néha gondja, de a színpadi szerepléseknek köszönhetően, már könnyebben áll ki az emberek elé beszélni, mint polgármester. A társulatról elmondja még, hogy örül annak, hogy bár eléggé kicserélődött a társaság az elmúlt 10 évben, de az újonnan érkezők jól beilleszkedtek és sok a fiatal a színjátszó-csoportban.

A SoseBánd társulatának következő fellépése a Gyerek napon lesz majd, amikor Ludas Matyi történetét adják elő a faluban.