2024.05.09. 19:00
Isztambuli aranybiznisz örököse lettem! Ti is? Nehogy bedőljetek!
Török banktisztviselőnek adta ki magát az ismeretlen, aki azért üzent nekem a neten, mert állítólag az isztambuli aranybizniszben dolgozó férfi lekötött betétjét kezelte, akinek azonos a vezetékneve az enyémmel. Szegény elhunyt Covidban, nincs örököse, ha én nem jelentkezem az üzenet küldőjénél és nem osztom meg vele a több millió dolláros vagyont, a bankigazgatók teszik el. Ez is egy csalás.
Az kimondottam tetszett, hogy fele-fele arányban osztozna velem a kedves banktisztviselő asszony, aki megbízható külsejű szőke hölgy fotóját állította be profilképének. Igazából már eleve nem lenne tisztességes, amit ajánl, de nem is erről lehet szó, csak arról, hogy a pénzemet, az adataimat szeretné kicsalni tőlem. Persze, hogy letiltottam, nehogy újabb üzenetet küldhessen nekem az álca alatt rejtőző bűnöző, és jelentettem is a netes lehetőségek szerint az átverést a közösségi oldal működtetőjének.
Rengeteg hasonló lehet, nem valószínű, hogy az összeset sikerül kiszűrni. Nekünk kell tudni, hogy az ilyen és a másféle, kéretlen üzenetekre véletlenül sem szabad reagálni, nem szabad rákattintani csatolmányokra, pénzt küldeni, adatainkat, kódjainkat megadni. Erre a rendőrség is gyakran felhívja a figyelmünket és mi is írtunk már cikkünkben többek közt a webáruházas trükkökről.
Így szólt az üzenet, a csapdát rejtő történet:
Nyelvfordítóval írok neked.
Köszönöm, hogy elfogadtad baráti kérésemet. Kérjük, figyelmesen olvassa el. Kerestem valakit ilyen néven, Rimányi Zitát. Így amikor megláttam a profilodat a Facebookon, úgy döntöttem, hogy hozzáadlak és megírom neked ezt az üzenetet, hogy megtudd, hogyan segíthetünk egymásnak a legjobban. Füsun Tümsavaş asszony vagyok, az ISBANKASI banktisztviselője Isztambulban, Törökországban. Azt hiszem, Isten azt kívánja, hogy most találkozzam veled. Fontos üzleti megbeszélésem van, amelyet szeretnék megosztani Önnel, és úgy gondolom, hogy érdekelni fogja Önt, mert összefügg az Ön nevével/állampolgárságával, és hasznot húz belőle.
Egy néhai Gentian Rimányi úr, az Ön országának állampolgára, aki itt, Isztambulban az aranyüzletben dolgozott, 2007-ben 108 naptári hónapra lekötött betétet tartott a bankomnál, 9 500 000 USD értékben (kilencmillió ötszáz amerikai dollár). a letét befizetésének határideje az utolsó két év volt. Rimányi Gentian a törökországi Ankara tartományban a Covid19 2020 világjárvány április 30-i halálos áldozatai között volt.
A bankvezetésem még nem tudott a haláláról, én tudtam erről, mert én voltam a számlavezetője. Nem említette a következő rokonokat/örökösöket a számla megnyitásakor, és nem volt házas, és nem találtak hozzátartozót sem. Múlt héten a banki vezetőségem megbeszélést tartott a bankellenőrzés céljából, hogy feljegyezzék a nyugvó és elhagyott betétszámlákat. Tudom, hogy ez meg fog történni, és ezért keresem a megoldást a helyzet kezelésére, mert ha a bankigazgatóm véletlenül felfedezi a halálát, a bank átirányítja a pénzeszközöket a vezető igazgatóik számára. Szóval nem akarom, hogy ilyesmi történjen. Ezért örültem, amikor megláttam az adataidat.
Most arra kérem az együttműködését, hogy a következő rokonként/a számla örököseként mutassam be Önt, mivel azonos a neve és az állampolgársága, mint ő, és a banki központom a segítségemen keresztül kiadja Önnek a számlát. Ez nem jár kockázattal; a tranzakciót olyan törvényes megállapodás alapján hajtják végre, amely megvédi Önt a jogsértéstől. Jobb, ha követeljük a pénzt, mint hagyjuk, hogy a bankigazgatók eltereljék és megosszák egymással. Nem vagyok kapzsi ember, ezért azt javaslom, hogy osszuk meg az alapokat, 50/50%-ban Ön és én. Mondja el nekem ezzel kapcsolatos véleményét, és kérem, kezelje bizalmasan ezeket az információkat. További részletekkel szolgálok, amint megkapom sürgős válaszát az alábbi személyes e-mail címemen.
Bedőlnétek neki?