Kálóczi Dávid: Fontos, hogy örömet leljek abban, amit csinálok

Mint korábban megírtuk, nemrégiben a One Identity (korábban Balabit) veszprémi fejlesztőcsapatának munkatársaként Szabó Gergellyel, Tamás Csabával és Zana Lászlóval egy 48 órás nemzetközi programozóversenyen sikerült megszereznetek az első helyet a Zsűri kedvence kategóriában. Mi adja a rangját ennek a megméretésnek?

- Elsősorban a nagynevű támogatók, illetve hogy a zsűri is olyan cégek delegáltjaiból áll, mint például a Google, az eBay, az ABC News vagy a Frontend Masters. A versenyt egyébként 2016 óta rendezik meg, eddig háromszor nyert a veszprémi csapat a különböző kategóriákban.

Hogyan zajlik egy ilyen verseny, mennyire megerőltető szellemileg és fizikailag?

- Igazából a nehézsége adja számunkra a legnagyobb élményt is, vagyis hogy mindössze 48 óránk van megalkotni valami használhatót. A verseny online zajlik, úgyhogy a veszprémi irodában gyűlik össze a csapat, és ott próbálunk megbirkózni a feladattal. Az időeltolódás okoz némi gondot, hiszen Amerikában délben indul a verseny, az nálunk szombat hajnali két óra. Az első nap nagyjából arról szól, hogy felépítjük a téma vázát, vasárnap reggeltől körülbelül délután négyig összerakjuk a programot, aztán elkezdjük keresgélni a hibáit, a végén pedig addig tökéletesítjük, hogy általában csak az utolsó pillanatban készülünk el vele.

Mi lesz a versenyre készült applikációk sorsa?

- Ezek az alkalmazások egyfajta portfólióként vagy referenciaként továbbra is elérhetők maradnak a verseny honlapján; ha egy cég esetleg fantáziát lát bennük a későbbiekben, itt fel tudja venni a kapcsolatot a készítőkkel. Jó lenne persze ezeket az applikációkat tovább fejleszteni, mert ebben az állapotukban igazából csak „tákolmányok”, hiszen mindössze 48 óránk volt rá, hogy megalkossuk őket.

Aki szeretné kipróbálni a veszprémi csapat által készített nyertes applikációkat, itt megteheti: Balatone (2016, Tamás Csaba és Zana László), BubbleBeat (2018, Kálóczi Dávid, Méreg Balázs, Tamás Csaba, Zana László), Song Hero (2019, Kálóczi Dávid, Szabó Gergely, Tamás Csaba, Zana László).

Milyen pozitív hozadéka volt számodra a versenynek?

- Ez a díj mindenképpen szakmai referenciát jelent, illetve ilyenkor a kapcsolati tőke is erősödik, aminek a későbbiekben még hasznát vehetem.

Idén már harmadik alkalommal segítesz be a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) különböző diákrektorjelöltjeinek kampányfilmjeibe. Hogyan kezdődött?

- Négy éve, amikor felvettek a Pannon Egyetemre, a gólyatáborban megismerkedtem az egyik jelenlegi munkatársammal, aki már jól ismerte az egyetemi életet, ő húzott be a VEN-be. Akkoriban még a mérnök-informatikusok, így én is, az 1-es csapatba kerültek (mi voltunk a GallVENicum), és mivel már korábban is sokat fotózgattam, és érdekelt ez a világ, a kampányfilm forgatásánál segédkeztem. Végül aztán a mi filmünk nyerte meg a VEN Oscart 2015-ben.

- A videózás továbbra is jelen volt az életemben, szakestekhez készítettünk promófilmeket, amelyekkel megpróbáltuk felkelteni a hallgatók érdeklődését egy-egy adott téma iránt. Ezek a kisebb munkák jó alapot adtak ahhoz, hogy 2017-ben leforgathassam a VENdetta kampányfilmjét.

- Bár az egyetemet már elvégeztem, idén is részt veszek egy VEN-es kampányfilm forgatásában, a csVENpiönsz csapat népszerűségét próbáljuk vele növelni. Meglehetősen lassan haladt a munka, mert menet közben rengeteg új ötlet jött elő, emiatt állandóan módosítanunk kellett a forgatókönyvet, de a jelenetek nagy része már fel van véve, ezeknek az összevágása zajlik most.

Nem csak mozgó, hanem álló képeket is készítesz.

- A fotózás úgy kezdődött, hogy 8-9 éve egy kép szerkesztésénél szükségem lett volna egy illusztrációra. Akkoriban ismerkedtem meg a képszerkesztő programmal, próbálgattam az effekteket különböző, internetről származó fotókon, aztán eszembe jutott, hogy ezeket a netről leszedett témákat akár le is lehetne fotózni. Fogtam otthon a fényképezőgépet, kimentem a „pusztába”, és elkezdtem fotózgatni.

- Egy nyári munkáért kapott fizetésből aztán megvettem az első tükörreflexes gépemet. Kíváncsi voltam, hogyan működik, mire képes. Találtam egy nagyon jó csoportot a közösségi oldalon, ott tanultam meg a fotózás fizikáját, azt, hogy miért pont az adott beállítást kell használni a fényképezőgépen, és hasonló dolgokat. Ennek a lényege, hogy lehetőleg úgy fotózzunk a géppel, hogy azt már ne kelljen korrigálni, csak olyan utómunkálatot kelljen elvégezni rajta, amit képtelenség lett volna ott helyben megcsinálni. Azt szoktam mondani, a fotó az exponálógombbal ér véget, a szerkesztett kép meg a mentés gombbal. Ebből el lehet dönteni, hogy ki számít fotósnak, és ki képmanipulátornak. Nem vitatom, ők is nagyon jó dolgokat tudnak összerakni, csak az egy másik műfaj. Nálam az a fényképezés, ami a gépházon belül történik. Hogy érzékeltessem a különbséget: más, ha valakire kék parókát teszel, és úgy fényképezed le, és megint más, ha utólag, képszerkesztővel színezed kékre a haját.

- Egészen egyszerű megoldásokkal is fel lehet dobni egy-egy fotót. Például ha csillogó fényfoltokat, harmatcseppeket szeretnénk a képre, nem kell mást tennünk, mint korán kelni, kimenni és fotózni a hajnali fényben, amikor még deres a fű, de már rásüt a nap a vízcseppekre, és az valóban szépen fog csillogni.

Gondoltál-e rá, hogy versenyeken indulj a fotóiddal?

- Sajnos nagyon kevés olyan verseny van, ahol szakmai zsűri bírálja el a fotókat, az internetes pályázatok többsége inkább a lájkgyűjtésről szól, és nem a szakmaiságról. Régebben még létezett Veszprémben az egynapos FotósViadal, amit a Pannon Fényképészkör Egyesület szervezett. Itt különböző témákat adtak meg, és ezekről kellett adott időn belül fotót készíteni. Sajnos a versenyt azóta felvitték Budapestre, de oda már nem fogok utánuk menni. Egyébként nem akarok megélni a fotózásból, filmkészítésből, nem is szeretném ezzel stresszelni magam, számomra sokkal fontosabb, hogy hobbiszinten, tét nélkül, a magam örömére csinálhatom.

Aki több fotót is szeretne látni Dávidtól, ITT és ITT megnézheti őket.