A magyar vasúttörténelem egyik legsúlyosabb tragédiája történt Herenden

Nyolc óra előtt pár perccel azonban bekövetkezett a szörnyű tragédia. Az M40 217. számú szombathelyi gyorsvonat – egy rossz váltóállítás miatt – beleütközött az ott várakozó tehervonatba. Utóbbiban katonák tartozkódtak közülük nyolcan, a vonatvezetővel együtt azonnal szörnyethaltak. Emellett huszonnyolcan súlyos és életveszélyes sérüléseket szereztek, tizenhatan könnyebben sérültek. A gyorsvonaton utazók szerencsésebbek voltak, közülük öten súlyosan, tizenheten könnyebben sérültek meg.

Maga alá gyűrte a másik vagont

A tragédia évfordulóján megnéztük miként számolt be 1969-ben a Napló a balesetről. Az első cikk már másnap, február elsején bekerült az újságba. A korabeli kollégák a baleset után kevesebb, mint negyed órával már a helyszínen voltak. Egyiküknek sikerült a gyorsvonat vezetőjével beszélnie, aki elmondat, hogy a herendi vasútállomás bejáratánál vette észre a helytelen váltóállást és azonnal fékezett. Ez nem volt elegendő arra, hogy a rövid távolságon megállítsa a szelvényt. Az ütközés következtében az álló teherszerelvény mozdonya maga alá gyűrte a másik vonat kocsiját. A halottakat a teherszerelvény mozdony alól szedték ki. A gyorsvonat eleje kevésbé sérült meg, viszont az utána következő gyermekkocsi belefúródott a mozdonyba. Innen több kisgyermeket is kórházba kellett szállítani. Még a hatodik személyvagon is olyan ütést kapott, hogy lelépett a sínekről.

A mentés perceken belül elkezdődött, a mentők több kocsival érkeztek a helyszínre. A könnyebb sérülteket az állomás épületében látták el. A Veszprém megyei kórház a szerencsétlenség hírére minden intézkedést megtett a beérkező emberek gyors és szakszerű ellátásért. A súlyos sérültek közül huszonhetet katonai helikopterekkel a budapesti Központi Katonai Kórház baleseti osztályára szállítottak.

A többi utasért fél órán belül a MÁVAUT autóbuszai jöttek és a veszprémi vasútállomásra vitték őket. A cikk még megemlíti, hogy aznap a veszprémiek nagy tömege vette körül a megyei kórházat, ahol az orvosok áldozatos munkával küzdöttek a sérültek megmentésért.

Akkoriban még szokás volt, hogy név szerint felsorolták az áldozatokat: Kovács István százados, Tóth József főhadnagy, Barnaki Imre és Zaják János őrvezetők, Jóna Mihály, Szilágyi Károly, Kaszás László, Sáfár István valamint Németh Béla vonatvezető honvédek vesztették életüket.

A kórházi dolgozók küzdelme az életekért

Pár nappal később ismét megjelent egy beszámoló a Naplóban. Ebben a Veszprémi Kórházban zajló eseményekről írtak. Megtudtuk, hogy a tragédia hírére az éjszakai ügyeletesek a helyükön maradtak, nappalosok hamarabb beérkeztek a munkába, de még a szabadságon lévők is hívás nélkül jöttek. Ekkoriban két lift működött a kórházban, amelyek annyira túlterhelődtek, hogy két villanyszerelő beköltözött a liftházba és vizes ruhákkal hűtötték a felmelegedő fékpofákat. A lift ugyanis egyetlen pillanatra sem állhatott meg, a két szakmunkáson most életek múltak. A lépcsőkön ingajáratként hordták a nővérek a földszint és a negyedik emelet között a röntgenfelvételeket.

A kórházi személyzet mellett ötven egyetemista jelentkezett, hogy szívesen segítenek. Nekik elsősorban a feljegyzések elkészítése lett a feladata, valamint ők továbbították a kórtermekbe a csomagokat, mivel a tömeg miatt korlátozták a látogatást, így sokan csak kintről üzenhettek a hozzátartozóiknak.

Az akkor nyilatkozó orvosok szerint 1950 óta nem láttak ilyen nagy, megfeszített és szomorú munkát ebben a kórházban. A két nagyműtő és a négy kötöző folyamatosan tele volt, osztályozni kellett, hogy kit kell azonnal műteni vagy előnyben részesíteni. Nehéz döntés volt ez, hiszen egyetlen hiba éltekbe kerülhetett. Közben folyamatosan próbálták kiüríteni a kórtermeket, akit csak lehetett hazaküldtek.

A telefonközpontosoknak is akadt bőven dolga. Egyszerre hárman is dolgoztak a sebesültek névsorának összeállításán és hozzátartozóik tájékoztatásán.

Összefogtak a megyeiek

A harmadik cikk a tragédia után egy héttel jelent meg. Ebben tájékoztatták az olvasókat a sebesültek állapotáról, valamint megköszönték az összefogást, ami a baleset kapcsán kialakult. A szerencsétlenség napján 271 embertől 79 palack vért szállítottak Veszprémbe. A kórházban több gyógyulófélben lévő beteg önként felajánlotta ágyát a sérültek elhelyezéséhez. A fővárosba irányított katona-sérülteket a mentőszolgálat és a honvédség autóival szállították. A gyors és kíméletes szállításhoz értékes segítséget nyújtott egy szovjet katonai egység is, amelynek nagy befogadóképességű helikoptere – a magyar helikopterekkel egyidőben – elsők között kapcsolódott be a mentési feladatokba.

A tragédia emlékezete

Természeten nem maradhatott el a felelősök elszámoltatása. A bíróság a szolgálatban lévő egyik váltóőrt nyolc, társát három évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte nem jogerősen. A Veszprém Megyei Bíróság által megállapított büntetési tételeket a Legfelsőbb Bíróság 1969. október 28-án kelt ítéletében helybenhagyta.

2016-ban emléktábla került a herendi vasútállomásra, hogy ne csak a harctéren, hanem a balesetben elhunyt katonákra is emlékezzünk.