Megismerni, megnevezni, kifejezni – Előadás az érzelmi intelligenciáról

A szakember szerint számos tévhit kering az érzelmi intelligencia értelmezésével kapcsolatban. Hangsúlyozta, ő nem pusztán a szeretet művészetéről beszél, a csalódás, a gyász, a veszteség, a kétségbeesés és a szomorúság érzéséről is.

– Az érzelmi intelligencia fogalomkörébe a teljes érzelmi skála beletartozik. Fejlesztése kapcsán egy lassan tanulható folyamatról beszélünk. Létezik egy négytényezős elmélet, amiben a legfontosabb faktor a saját érzéseink megismerése, megnevezése, kifejezése. Sokan tévesen úgy hiszik, hogy ez már kora gyermekkortól működik. Az érzelmek megnevezése csak kilencéves kor környékén alakul ki. Addig a gyermek megéli az érzelmeit, de nem tud róluk beszélni. Ám ahogyan játszik, rajzol és a környezetéhez, a világhoz viszonyul, azzal az érzelmi állapotait tükrözi. Fontos, hogy amit belül megélünk, aminek nevet adunk és kifejezünk, azok egy síkban helyezkedjenek el. Sokszor előfordul, hogy megélünk valamit, de nem azt az érzést közvetítjük a környezetünk felé – mondta a pszichológus.

Kifejtette, az érzelmi intelligencia fejlesztése abban áll, hogy tisztában legyünk a saját érzéseinkkel, megéljük és kifejezésre is juttassuk azokat. Tudnunk kell, hogy egy gyermek fehéren-feketén látja a világot, tanulási folyamat számára, hogy megbirkózzon ambivalens érzéseivel.

– Szülőként feladatunk, hogy ebben a folyamatban segítsünk. Négyéves kor környékén varázsmesékkel segíthetünk, hiszen a gyermek a mesék által megalkotott belső képeivel tudja az ambivalens érzelmi állapotait feldolgozni. Az empátiakészség kialakulása is hosszabb folyamat. A gyermek nem egoista, csupán egocentrikus, ami természetes állapot. Kisiskolás kor elején már képes más nézőpontból rálátni egy adott szituációra.

Szülőként akkor gyakoroljuk leginkább empátiakészségünket, ha képesek vagyunk a gyermek perspektívájából nézni a dolgokat. Ilyenkor tehet jó szolgálatot egy „mumus spray” amivel ha hármat spriccelünk a levegőbe, a szellemek hanyatt homlok elmenekülnek. Jó módszer arra, hogy a gyermek félelmeit a perspektívájából látva hatékonyan kezeljük. Empátia­készségüket fejleszthetik a szülők, ha gyermekük a dac­korszakban jár, vagy érintett a testvérféltékenység okán, hiszen irracionális elvárni a nagyobb testvértől, hogy örüljön a „trónfosztásnak”.

Az a gyermek magas önbecsülésű, aki sokat tud családja történetéről. Ha ismeri családja múltját, problémáival és megoldásaival együtt, az remek útravaló, amely segíti őt az eligazodásban – jegyezte meg a pszichológus.