Vekerdy Tamás Jól értem a gyerekemet? címmel tartott előadást

Olyan kérdésekre adott választ a nagy népszerűségnek örvendő szakember, hogy mi állhat egy-egy általa felvetett probléma vagy jelenség hátterében. Néhány szülő-gyermek viszonyból adódó helyzetet és a gyermekek életében sarkalatos életkori sajátosságot vett górcső alá és mondta el személyes véleményét, bízva abban, hogy a jelen lévő szülők segítségére lehet egy-egy érzékletes példa szemléltetésével. Előadásmódját végigkísérte a humor, a könnyed, szinte baráti hangvétel, amelytől a közönség soraiban helyet foglalók érezték, hát igen, ez velük is így történt.

Vekerdy Tamás feltette az első nagy kérdést, miszerint létezik-e nevelés, szükséges-e a szó szoros értelmében, és meg is válaszolta, hogy hiteles együttélés van, az az, ami meghatározó. Felhívta a szülők fi gyelmét arra, hogy ügyeljenek, mit mutatnak a gyermek felé, mert a gyermek bizony másol, és átveszi a szülő rezgését. Ha ő feszült, és szorong, akkor az a gyermekre is kihat. Hangsúlyozta,

hogy a gyermekünkkel mindenről lehet beszélni, sőt kell is, nyilván az ő szintjén. A kommunikációnkkal tudjuk megteremteni a bizalmat.

Szemléltető példaként egy orvosi vizsgálatra utalt. Fontos, hogy előtte megbeszéljük a gyermekkel, hogy mi fog ott történni, még ha kellemetlen is, jobban átvészeli, mint ha váratlanul éri, mert nem készítettük fel rá. A szülők egyik fontos jelmondatára is utalt, amikor úgy fogalmazott „Legyél, aki vagy, és én ahhoz foglak hozzá segíteni.” Kulcsmondatként az is elhangzott tőle: nehogy azt higgyék a szülők, hogy minden körülmények között csak az eminens tanulókból kerülnek ki a sikeres emberek.

Szerinte nincs igazuk azoknak, akik gyötrik gyermekeiket a jobb teljesítményért, ugyanis a zsenialitás lassú ütemben fejlődik. Majd azt a szituációt, amikor a családba kistestvér érkezik, számos vicces esettel példázta. Természetes, amikor a nagyobb testvérben ambivalens érzések kavarognak, és minden szülőt megnyugtatott, hogy nincs világvége, amikor a nagyobb gyermek azt mondja a kistestvére érkezésekor, hogy igen, aranyos, de vigyék már vissza a kórházba, oda, ahonnét jött. A szülők részéről ilyenkor téves reakció, hogy „hát, hogy mondhatsz ilyet, te vagy a nagyobb, az okosabb”, és sorolhatnánk. A pszichológus szerint a megparancsolt szeretetnél gyűlöletkeltőbb nincsen. Abban az esetben hagyni kell hát, a testvéri szeretet érzése rövid időn belül kialakul. „Figyeljék meg, a nagyobb testvér lesz az, aki a legjobban védi majd a kistestvérét, ha úgy adódik” – jegyezte meg a szakember.

A szülőknek azon kell dolgozniuk, hogy ne tegyenek különbséget, ha már több gyermek van, mert az rendkívül rongálhatja a testvérviszonyt. Az előadás során a szakemberérin tette még a kamaszkortis. Mind a szülő, mind agyermek részéről komoly, emberpróbáló időszak ez.– A kamaszkor a második születés kora, amikor egy önálló személyiség születik, lelki kínban, verejtékben, amelyet a kamasz gyermek hord ki.

Bízni bennük

Természetes, amikor a kamasz minden tüskéjét a külvilág felé mereszti. Az agy ekkor teljesen átépül. A szakember szerint, egész nyugodtan rájuk lehetne akasztani a táblát, azzal a felirattal, hogy átépítés miatt átmenetileg zárva. A szülő, amit ilyenkor tehet, hogy ott áll, mint egy jó tréner, és elkapja, amikor szükséges. Meg kell tanulni bízni a gyermekében, és engedni, mert azzal, amit az első nyolc-tíz évben adott számára, védi voltaképpen. Amikor az alap, a szeretetteljes és bizalmi viszony megvan, akkor a szülőnek csak ki kell bírnia a kamaszkor időszakát. Ha jól viselkedett szülőként ezen időszakban, akkor drága gyermeke szeméből, mire eléri a húszéves kort, ismét egy kedves, mosolygós tekintet nézz vissza rá.