Koszta József mindig csakis haza vágyott

Felejthetetlen, delejes, csak velem elmúló egykori karácsonyélményem. Az Anya és Gyermeke előtt tisztelgő királyok. A világ legnagyobb és legbölcsebb írásművébe, a Bibliába foglalt jelentős történet.

A napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – Messiás csillagától vezetve eljutottak Dávid király hazájába, Jézus szülővárosába, Betlehembe, ahol rátaláltak Máriára és gyermekére. Leborultak, hódoltak előtte, majd arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékozták meg. Hármójuk imádása sok kimagasló alkotót ihletett. A megváltásra szoruló emberiség drámáját számomra – őserejű hittel, láttató erővel – az Alföld hű fia, Koszta József (1861–1949) fogalmazta meg.

Koszta József tanulmányai és pályafutása alatt bejárta Európát. Barcelonában 1929-ben aranyéremmel tüntették ki. Többször részesült ösztöndíjban. Kossuth-díjat kapott. Méltán.

Mindig csakis haza vágyott. Itt érezte magáének a levegőt, látta a szemének, szívének kedves színeket, találta meg az anyaföld jellemzőit, festői termékenységének tápláló élményanyagát. Ahonnan származott, a paraszti világ, a robot, a falusi környezet, a föld emberének mindennapjai foglalkoztatták.

Élete delén festette meg Rómában 1906 és 1907 között a Háromkirályokat, életművének egyik legrangosabb remekét. Megragadó látványkibontásban, hév színerőben, erőteljes ecsetkezeléssel. Nagy foltokban láttatja a rendkívüli eseményt. Nagyívű formaszerkezete ölelte a képtár alakjait. Izzó színekben fogalmazta meg, s beszéli el a történet fenségességét. Látomássá emeli a betlehemi csodálatos pillanatot. Művészetének magas minősége sűrűsödik e tökéletes kompozícióban. A sötét és világos színek ütköztetésének feszültsége. Az Anya és Gyermek orcáján tündöklő, majd a királyok homlokán visszavillanó mesteri csúcsfények. A fehérben ülő Mária fátyolán áttetsző gyöngyházárnyalat. Az imádás így különlges tartalmakat hordozó messianisztikus remekművé nemesedik. Megszentelődött líra a festészet filozofikus, varázslatos nyelvén.

A királyok voltaképpen öreg pásztorok. Gyerkkorunk nyájőrzőit idézik. Palástjuk is, mint falunkban a suba... Mintha egykori juhászaink állnának a betlehemi téren. Mária is, akár mifelénk a kedves-szép mezei Madonnák... Ha beszélnek, a mi nyelvünkön, a mi népünk hangján szólanak. Betlehemeseinket láttuk ilyennek hajdanán.

Emlékszem, Koszta József, a nagy magyar mester a múlt század negyvenes éveiben néhányszor ellátogatott Alsóörsre. Rokonához, Szekszárdi Antalné Bobkó Arankához az Endrődi utcába. Zárkózott, csöndes, szótalan szemlélődő, gondolkodó ember volt. Néhány figurális színvázlatot is készített itt.

Aztán jóval később a mester még egyszer „visszatért” Alsóörs tisztelgő nyilvánosságába: 1996-ban Gink Károly fotóművészünk törökházbeli életmű-kiállításán a már idős piktorról láthattunk egy nagy hatású, ereklye értékű felvételt. Koszta életén át szívós akarattal, lélekhez szólóan dolgozott. Érzelmünkre hat, hitvallásával érzelmeinket érinti. E festményének tökélyre emelt látványában is benne rejlik az ünnep méltósága.