Hálaadás értékeinkért

A község minden évben az augusztus közepén tartott falunapon emlékezik meg Szent Istvánról is. A tiszteletes megfogalmazta, hogy a kenyér Isten áldása. A mindennapi kenyerünkért keményen meg kell dolgozni, és ha munkánkat nem kíséri Isten áldása, nem kerül kenyér az asztalunkra. Sokan azt gondolják, természetes, hogy minden nap étel kerül az asztalunkra, pedig nem az. Ma a Földön egymilliárd ember éhezik, és évente 25 ezer hal éhen. Amíg mi leülünk vasárnap az ünnepi asztalhoz és elfogyasztjuk az ebédet, két-három ember hal meg az éhezés következtében.

Kiss Miklós tiszteletes megáldotta a kenyeret Fotó: Tisler Anna

Azokra az emberekre, akik nem gazdagok, de nem is nélkülöznek, azt mondják, van kenyerük. De milyen az a kenyér? Hogyan fogyasztjuk? Jóízűen saját hazánkban családunkkal, szeretetben vagy idegenben magányosan? Nekünk, magyaroknak van kenyerünk, mégis sok a megkeseredett, panaszkodó ember. Nem vagyunk elégedettek azzal, amink van. Pedig hálát kellene adni mindenért. Az irigykedéssel fogyasztott kenyér keserűvé válik a szánkban, a hálaadással fogyasztott pedig táplál és gyógyít. Hiába van kenyerünk, ha a lelkünk éhezik.

Adjunk hálát a mindennapi kenyerünkért, és mindazért, amink van.