Bordély az egész világ

– Amikor dolgozom, Nórának szólítanak – magyarázza. – Na, nem Nóra, a babaházból – nevet felszabadultan és elővesz egy névjegykártyát a dizájnos bőrtáskájából. Lehet, hogy a táska is Gucci, de szégyenlem megkérdezni. Mindenesetre messziről látszik rajta, hogy olyan drága darab, amilyen nekem sohasem lesz. A névjegykártyán egy meztelen nő sziluettjét látni, rajta telefonszám és angol fölirat: For your pleasure. Ezt valahogy úgy lehetne lefordítani magyarra, hogy állok rendelkezésedre.

Nóra meséjéből kiderül, hogy gazdag férfiaknak kínálja magát ma már elsősorban Németországban, de a budapesti szálat sem vágta el teljesen. Egyetemista korában ugyanis Pesten kezdte gazdag külföldiekkel, akik esetenként csak kíséretnek, szórakoztató társnak bérelték fel, de volt aki több napra és éjszakára is megvette a szolgáltatásait. Élvezte a luxust – finom cigarettára gyújt, amikor erről beszél. Vannak gáláns üzletemberek, akik nem sajnálják a pénzt, megosztják az élet örömeit a szegény diáklányokkal. Most is 5000 eurót fizetett neki egy nagy külföldi cég igazgatója két napra.

– Hol keresnék ennyit némettanárként? – kérdezi provokatív hangsúllyal.– Nem szeretem, ha prostinak neveznek, pláne nem, ha kurvának. A szexmunkás kifejezés meg röhejes. Nem is értem, hogy miért vetik meg, amit csinálok, hiszen nem teszek mást, mint az üzletember, üzletasszony, mint a politikusok, sportolók: eladom magam. Ma minden a piacról és a pénzről szól. Mindenki piacra viszi, amije van és eladja. Ha így nézzük, bordély az egész világ, hát nem? Én legalább nem titkolom, hogy megvehető vagyok. Korán rájöttem, hogy pénz nélkül senki se vagy. A nagynéném meghalt rákban, nem tudták beszerezni a drága gyógyszereket, amikkel lehet, hogy meghosszabbíthatták volna az életét. Nagyon sajnáltam. Anyám egyedül nevelt bennünket a húgommal, apám lelépett egy fiatal csajjal, többet nem törődött velünk.

Nórát senki nem kényszerítette, saját döntése, hogy sok pénzért gazdag férfiaknak adja el magát. Képünk illusztráció (Illusztráció: archív)

Diákhitelből éltem Pesten, de aztán elegem lett, időnként vállaltam egy-egy túrát külföldi gazdagokkal, végül otthagytam az egyetemet és kiköltöztem Frankfurtba. Nem bántam meg, így legalább támogatom a húgomat, aki gyógyszerésznek tanul. Se ő, se anyám nem tudják, mivel keresem a pénzt. Azt mondtam, modell vagyok. Tulajdonképpen sokfelé leadtam a portfóliómat, még lehet, hogy bejön valami, bár, ahogy látom, ma már a 15-16 éves lányok a menők, én pedig lassan 30 leszek – von mérleget Nóra. Aztán még részletezi, milyen csodabogarakkal hozta össze a sors. Nem mindenkivel kell lefeküdni, van akivel érdekesen eldiskurálnak, más meg csak a fiatalságát és a világ irigy tekintetét veszi meg vele, másban az apai ösztönöket ébreszti fel, olyan öregúrral is találkozott, aki azóta is támogatja, ha eszébe jut.– Három feltételnek kell megfeleljen az a férfi, aki akar valamit velem: legyen kedves, sármos, és minél gazdagabb – sorolja és most először furcsán nevet, mint Janis Joplin, pedig ő nem is ismerheti, legfeljebb a mamája. Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz...

– Egyszer ijedtem meg, amikor egy részeg görög gyáros a hajamnál fogva kiráncigált az étteremből. Úgy sikerült elmenekülnöm, hogy előkaptam és az arcába vágtam a pénzt, amit előre kifizetett, mert az a szokás, hogy előre fizet a kuncsaft. Úgy meglepődött, hogy elengedte a hajamat én pedig elszaladtam.

A Der Spiegel német magazin egy tavalyi számában hosszú képes riportban számol be a prostitúcióra kényszerített kelet-európai nők németországi életéről. Nóra, akivel mi beszélgettünk, hangsúlyozta, őt senki nem kényszerítette, ő maga döntött így. A német magazin újságírói viszont olyan romániai és bulgáriai lányokkal beszélgettek, akiket elcsábítottak, átvertek. Mivel nem rabolták el őket, nem kerülnek a rendőrség látószögébe. Bár olyanok is megszólalnak a riportban, akik szerint a német rendőrségnek látnia kell, mi folyik a szex klubokban és bordélyokban. A helyzet az, hogy Németországban engedélyezett a prostitúció és a szexmunkás lassan olyan elfogadott, polgári foglalkozás lesz, mint például a bérelszámoló. Csakhogy a szegény kelet-európai lányok nem legálisan kerülnek az országba, hanem átveréssel és csunyán eladják, kihasználják őket.

Jól fizető munkát ígérnek a lányoknak Németországban, majd bordélyokba eladják őket (Fotó: archív)

Gyakori például az olyan eset, amikor az elszegényedett vidékre beállít nagy terepjáróval a jóképű férfi, udvarolni kezd egy lánynak, kiviszi Németországba és prostitúcióra kényszeríti. Sok olyan lány is van, aki a barátnője ismerőse révén került az emberkereskedők hálójába abban a hitben, hogy jó munkája lesz külföldön, ahol megkeresi a 800 eurót havonta, miközben otthon a falujában nincs munkalehetőség. De van akit a családja küld ki az utcára, mint a riportban megszólaló Corát: „Menj, kurva, keress pénzt!” felkiáltással. Corát a bátyja kezdte el futtatni Romániában, aztán a diszkóban megismerkedett egy üzletemberrel, aki kiokosította, Németországban sokkal több pénzt kereshet. Az illető kivitte Nürnbergbe, beadta egy bordélyba, ahol gyakorlatilag 18 órán keresztül szolgálatban volt, 2012 karácsonyán egy őrült késsel megsebesítette az arcát, bevitték a kórházba, ahonnan hazaszökött Romániába. A Spiegel újságírója egy pszichológusnő közvetítésével beszélt vele, Georgiana Palcu traumatizált prostituáltakon próbál segíteni. Ezeknek a fiatal lányoknak, amíg ki nem próbálják, Németország a Kánaán. Aztán kiderül, hogy a valóság egy kicsit más.

Sokszor embertelen körülmények között élnek ezek a lányok, a Spiegel tapasztalata szerint. Szűk lakásokba, barakokba bezárva, a telefonjukat elveszik, a pénzüket úgyszintén és alig juttatnak nekik vissza valamit. Teljes illegalitásban élnek, természetesen nincsenek bejelentve. Elmesélik annak a tíz nőnek az esetét, akik a razzia elől bemenekültek egy török vendéglőbe, ahol az egyik tulajdonos megszánta őket és kombit bérelt, amivel hazatérhettek Temesvárra. Ők is a már említett pszichológusnő terápiáján kötöttek ki.

Hát igen, most gyógyulnak. Hogy aztán mihez kezdenek, nem tudni. „A valóság az, hogy nem lehet megélni havi 200 euróból” – mondogatja a pszichológusnő. Csak sajnos, tisztességesen fizető munkát találni, az már nem az ő kompetenciája. És ezzel be is zárul a kör.

Kétszázezer prosti Németországban

A segélyszervezetek becslése szerint mintegy kétszázezer prostituált dolgozik Németországban. Hatvanöt-nyolcvan százalékuk külföldi, jelentős részük a volt szocialista országokból, köztük Magyarországról érkezik. A legtöbben Romániából és Bulgáriából próbálnak szerencsét. A rendőrség nem igazán tud rajtuk segíteni, mert ahogyan a német Der Spiegel magazinnak is elmondták a lányok, szigorú őrizet alatt tartják őket futtatóik, akik elszedik a keresetüket. Be vannak tanítva, razzia alkalmával azt kell hazudniuk a rendőröknek, hogy interneten találták a bordély címét és maguktól csöngettek be az ajtón.