Ahol nem lehet „kikapcsolni” a kakast hajnalban

A házaspár 1990-ben költözött a községbe, amikor a férj, Szolnoki Gyula erdészként állást kapott a környéken. Hajnalka az ajkai rendőrkapitányságon dolgozott akkoriban. Mindketten szerették a munkájukat, ám a szolgálati erdészlakás és a környék új inspirációkat is sugallt feléjük. Tervek formálódtak bennük, melyben a természet közelsége egyre fontosabbá vált. Sok év után megvásárolhatták a szolgálati lakást az erdészettől és a birtokukba került a mellette álló gazdasági épület is. Ötleteik ekkor kezdtek formát bontani.

-A romos melléképületet és az erdészházat felújítottuk, folyamatosan bővítgettük. Sok időt és energiát szántunk rá, hiszen mindenhol szerettük volna megőrizni a fa természetességét és a régies hangulatot. Eleinte állatokat tartottunk a gazdasági épületben, majd két nyertes pályázatot követően vendégházzá alakítottuk át. Az épület famunkáit székely, fafaragó barátunk András Sándor készítette, az erkélyek, lépcsők és egyedi kézzel készített tölgy bútoraink az ő keze nyomát és a székelyföldi népművészeti mintákat őrzik - mutat körbe a míves domborulatokra Hajnalka.

A házaspár immár hét éve foglalkozik falusi turizmussal a két és fél hektáros birtokon. Hatvan hektáros területükön pedig állatokat tenyésztenek és gazdálkodnak. Legelőiken teheneket tartanak, háztáji gazdaságukban disznók, rackajuhok és csirkék fejlődnek. Kertjükben zöldség és gyümölcs terem, az eper nosztalgikus dézsákban pirosodik a veteményes üvegházak mellett. Szelídgesztenye ligetet is telepítettek a kiskerttől nem messze. Mindezt alkalmazottak nélkül, ketten. Elmondásuk szerint ritkán kérnek segítséget másoktól. Fiaik támogatják a gazdaságot, ha otthon tartózkodnak, de tanulmányaik miatt ez egyre ritkábban lehetséges. A ház körül folyamatosan akad tennivaló, ám a fizikai munka, mintha nem jelentene nehézséget Hajnalka és Gyula számára. Mindketten boldogok és kiegyensúlyozottak. Árad belőlük az optimizmus. A férj főállásban továbbra is erdész, szabadidejében foglalkozik az otthoni teendőkkel. Ennek ellenére minden rendezett és takaros a birtokon.

-A napi teendőket én nem érzem tehernek, hiszen azt csinálom, amit szeretek. A természetben és az állatok között jól érzem magamat, Hajnalka pedig nemcsak, hogy megérti a szenvedélyemet, hanem ki is egészíti azt. Én ellátom a házon kívüli feladatokat, ő pedig törődik a vendégekkel – meséli mosolyogva Gyula.

-Itt csend és béke vesz körül. A korábbi munkámban mindig határozottnak és nyugodtnak kellett mutatkoznom, még a kellemetlen helyzetekben is. Itt a saját ritmusában megy az élet, a stressz pedig nem teheti be a lábát hozzánk. Mindig feltöltődöm, ha vendégeink jönnek és rácsodálkoznak az itteni élet apró örömeire. Nincs annál szebb, mint amikor a családok szeretnék összegyűjteni a tyúkok alól a tojásokat a reggelihez. Arra törekszem, hogy figyelmet, tartalmas beszélgetéseket és örömet adjak a hozzánk betérőknek –mutat rá a legfontosabbakra Hajnalka.

Az erdei környezet és az állatok közelsége is jó hatással van az emberekre, de ez nem minden. A nagyvárosból vagy külföldről érkezők elámulnak ugyan, hogy esténként látszanak a csillagok az égen és meglepődnek, hogy reggelente kakas szava ébreszti őket. A hagyományos értékek azért válnak mégis hitelessé ezen a helyen, mert a házaspár élvezi, amit csinál. Számukra a vidéki élet a létezés egyetlen kifejező formája.