Versenybe szálltak a nagyokkal: hazatértek a vb-ről a pápai horgászok

Az ilyen összetételű csapatnak ez volt az első világversenye együtt, így nem is tűzhettek ki más célt, mint a tisztes helytállást. Ennél azonban jobban teljesítettek, a húszcsapatos mezőnyben a nyolcadik helyen végeztek. Nem volt előny a hazai pálya sem, a portugálok ugyanis hatodikak lettek. A nagy nemzetek nem engedtek beleszólást az érmek sorsába.

Az angolok például egy hónapot tréningeztek a helyszínen, míg a pápai csapatnak mindössze pár napja maradt felmérni a terepet, a lehetőséget. Arról már lapunkban is beszámoltunk, milyen nehézségek árán sikerült kijutnia a csapatnak Portugáliába, a költségeikre úgy kalapozták össze a pénzt. De megérte, mert életre szóló élményekkel gazdagodtak.

A világbajnokságról Kiss Róbertet faggattuk. A vébét a Raia River folyó egy felduzzasztott szakaszán tartották. A pápai pecás elmondta, a verseny előtt megpróbálták kilesni a nagyok titkait. Úgy tapasztalták, hogy apróhalas a víz, a nagy nemzetek versenyzői rakós botokkal fogták a sneciket, ezért ők is ezzel próbálkoztak, függetlenül attól, hogy hazánkban nincs nagy divatja a rakós botozásnak, nálunk inkább spiccbottal horgásznak. Ha másnak sikerült, nekik miért ne menne?

Az első fordulóban erre fókuszáltak. A verseny négy órája alatt megfogtak 200-240 darab kishalat fejenként. Ezzel szemben az olaszok, franciák 400 darabokat emeltek ki a vízből tehát percenként másfelet! A halak olyan kicsik voltak, hogy az összsúly öt kiló körül alakult. A magyarok teljesítménye a 14. helyre volt elég. A forduló végeztével összedugták a fejüket. Úgy látták, ezzel a módszerrel nem tudják felvenni a verseny a többiekkel, ezért a másnapi fordulóra kockáztattak: pontyozásra készültek.

Nem akármilyen versenyt produkáltak! Megfejtették a folyó titkát, így a napot az ötödik helyen zárták, összetettben pedig a nyolcadik helyre futottak be. A világbajnokságot az olaszok nyerték, a franciák és az angolok előtt. A körülményekről tudni kell, a helyszínen 35 fok meleg volt, a versenyzők a forduló során négy-négy órán keresztül ott voltak a tűző napon, közben pedig dolgoztak – nem akármilyen fizikai igénybevételnek voltak kitéve.

- Ha a pontyozással kezdünk, sokkal jobb helyezést érhettünk volna el, de ma már mindegy – szakadt ki a sóhaj Kiss Róbertből. Ezen felül csak áradozni tudott, a szervezés, a körülmények, az ellátás kiválóak voltak, a portugálok rendkívül vendégszeretők. Minden pecás rendkívül barátságos volt. 200 horgász volt a helyszínen, de senkinek nem tűnt el semmije! A versenytől látványos bankettel búcsúztak.

A verseny előtt lapunk munkatársa beszélt a Magyar Országos Horgász Szövetség ügyvezető elnökével. Fűrész György akkor azt mondta, a szövetség egy tapasztalt, nyelveket beszélő csapatvezetőt küld a fiúkkal Portugáliába. Nos, a technikai vezető nem érkezett meg, hiába várták. A maguk nyelvtudásával kellett boldogulniuk, ami néha kevésnek, néha elégségesnek bizonyult, a lényeg, hogy mindent el tudtak intézni, amit csak akartak. Kiss Róbert olyan élményeket kapott, amiket soha nem felejt el. Jó lenne megismételni! Ehhez nem kell más, mint megnyerni az augusztusi hazai klubcsapat országos bajnokságot. Talán mondani sem kell: megpróbálják.