Napfényre szükségünk van minden évszakban

Dr. Nagy Zsuzsa bőrgyógyász beszélt erről lapunknak. Elmondta, napjainkban újra megjelent az angolkór. A betegséget az 1600-as évek táján, a nagymértékű iparosodás idején észlelték először Angliában, a gyerekeknek szinte elhajlott a csontozatuk. A D-vitaminnal való összefüggést  csak 1920 után írták le. Ekkor derült ki, hogy nem egyszerűen vitaminról van szó, a D-vitamin hormonszerű anyag. Ma már tudjuk, a kalcium csontokba történő beépítése mellett egy sor életfunkcióra hatással van a D-vitamin, így például a vérnyomásra, a diabétesz, a depresszió és tumorfélek kialakulására.   (Folytatás az 5. oldalon, A mértéktelenség halálos  címmel.)

A 60-as, 70-es években mindenki agyonnapoztatta magát Magyarországon, de az egész világon. Ennek bőrrákkiváltó hatása miatt átestünk a ló túlsó oldalára, minden napfényt károsnak ítéltünk, a hófehér bőrt hirdettük egészségesnek. A hatás nem is maradt el, a populáció jelentős része D-vitamin-hiányban szenved. Ezt persze lehet pótolni gyógyszerrel is. Ez azonban kizárólag a nagyon érzékeny bőrűeknek - az 1-es bőrtípusba tartozóknak - jelenthet megoldást. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik a napon azonnal leégnek, ők nem tudnak barnulni, nincs védelmük a nap káros   hatásai ellen. Mert nem a napozással van baj, hanem a leégéssel. A kevésbé érzékeny, sötétebb bőrszínűek  a 2-es, 3-as bőrtípusba tartozók - több időt tölthetnek napon, később égnek le. Jó tudni, a világosabb bőrűeknek kevesebb napfény is elegendő a D-vitamin-termeléshez. A bőrgyógyász - bármilyen meglepő  - szokatlan választ adott a kérdésre, hogyan pótolják télen az emberek a D-vitamint. Elmondta, a 2-es, 3-as bőrtípusba tartozók havonta egyszer, maximum kétszer elmehetnek olyan szoláriumba, ahol ellenőrzött minőségű, az EU-s előírásoknak megfelelő csövekkel dolgoznak.

A jobbfajta - EU-s szabvány szerinti - szoláriumok a napfénnyel egyenértékű sugárzást bocsátanak ki. Tehát nem a szolárium használata, hanem a nem rendeltetésszerű, eltúlzott használata káros. Az igény, amely ezt kiváltja, abból származik, hogy a ma embere nem ismer mértéket.

De ha télen kisüt a nap, használjunk ki  minden percet, a természetes napfénynél semmi sem biztosítja jobban a D-vitamin-szintet, mert a napfény pontosan annyi anyagot szintetizál bennünk, amennyire szükségünk van. A D-vitamin bevitelével ezt a szintet nagyon nehéz beállítani, mert még ma is kutatják, mennyi is ebből a szükséglet. Alapszinten ezt 400 nemzetközi egységben határozták meg, de a gyerekeknek akár 1000 egységre is szükségük lehet, ha növekedésben vannak. (Az állapotos nőknek szintén lényegesen magasabb a D-vitamin-igényük.)

Dr. Nagy Zsuzsa hangsúlyozta, tavasszal, nyáron sem kell félni a napsugárzástól. Ki kell menni a fényre, de bőrünket fokozatosan szoktassuk az erős naphoz, először ne vetkőzzünk rövid ujjúra. Tíz-tizenöt perc alatt is le lehet égni ilyenkor. A leégés azért nagyon veszélyes, mert az ennek során szerzett ártalmak egy életen át összeadódnak. A genetikai állománytól függően okoz enyhébb vagy súlyos bőrrákot - a legrosszabb esetben a halálos kimenetelű melanómát - egy adott mennyiségű  leégés.

Bőrünket különböző technikákkal védhetjük meg. Ennek leghatékonyabb módszereit Ausztráliában dolgozták ki, mert a napfényes tájakra sereglett fehér bőrű embereknek hirtelen nagy szükségük lett a védelemre. Az ausztrál tengerparton természetes a hosszú, fehér ruhába öltözött, fehér kalapos strandolók látványa. Csak ezután következik a fényvédőkkal kapcsolatos védekezés.

A fényvédők csak két-három óráig jók

Furcsa tény, de statisztikailag megerősített, hogy a fényvédőket használók körében gyakoribb a bőrrák.  Ennek oka, hogy a fényvédők hamis biztonságérzetet keltenek. Az emberek azt hiszik, aki bekente magát, bármennyit lehet a napon. De a legjobb minőségű fényvédők is csak két-három órás védelmet biztosítanak, ennyi idő elteltével újra be kell kenni magunkat. A déli órákban azonban aki csak teheti, ne menjen a napra  hangsúlyozta dr. Nagy Zsuzsa bőrgyógyász szakorvos.