Kultúra: mit teszünk érte?

A nagy dolgok egyébként a kultúra területén is a kis, mindennapi tetteken múlnak. A szép szólamok helyett azon, hogy mi magunk képesek vagyunk-e olyan szellemi atmoszférát teremteni magunk körül, mely boldogulásunkat és fejlődésünket szolgálja. Olyan méltó környezetet, mely inspirál, elgondolkodtat és cselekvésre késztet, melybe beletartozik a hagyományok őrzése és adott esetben elengedése is. Három embert kérdeztem meg arról, számukra mit jelent a magyar kultúra. Van köztük színész, fiatal képzőművész és falusi kultúrházvezető. Példának állíthatók, mert közös bennük a kultúra iránti elhivatottság.

Az ezerlakosú Noszlopon 1992 előtt nem is létezett művelődési ház. Amikor 1987-ben Magyar Istvánné a településre költözött, a régi művelődési otthon már csak egy romos épület volt, így a kulturális és közösségi élet is szinte teljesen visszaszorult.

- Nagy összefogással és sok munkával épült meg a művelődési és sportház 1991-ben, a tornaterem, a kiállítóhelyiség és a könyvtár is ebben kapott helyet - meséli. - Pedagógusként dolgoztam, emellett vezettem a művelődési házat és a könyvtárat.

A ház megépülése után hamar benépesült, mivel a '60-70-es években élénk közösségi élet folyt a faluban - ifjúsági klub, katolikus legény-, leányegylet működött -, és sokan emlékeztek még ezekre az időkre, igényelték az összejöveteleket. Hagyományőrző csoport, éneklő társaskör indult, kézműves foglalkozásokat tartanak.

- A leglelkesebb a fiatal nyugdíjas korosztály - meséli az ízig-vérig kultúros Magyar Istvánné -, a középiskolások pedig főleg a sportrendezvényekre járnak. A 25-35 éveseket a legnehezebb megszólítani, bár a rendezvényekre eljönnek, de a szervezőmunkában nem nagyon vesznek részt. Nem lesz könnyű ez az év sem, a művelődési ház költségvetése a felére csökken, így folyamatosan pályáznak és igyekeznek olcsó, de színvonalas programokat szervezni.

Szombath Balázs 19 éves fiatalember, és olyasmit csinál, melyről az idősebb korosztály nagy részének fogalma sincs. Képzőművésznek készül, de nem festészetről vagy szobrászatról beszél, a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán szeretne tanulni, médiaművész szeretne lenni. Azt mondja, szerencséje van, mert iskolája, a zirci III. Béla Gimnázium tanárai nem ragadnak le a régi technikáknál, hanem megismerkednek a legújabb kifejezésmódokkal és hagyják a diákokat a saját szájuk íze szerint alkotni. Hogy mit jelent Balázsnak a magyarság?

- Összemosódnak a határok - mondja -, a különböző országok alkotóinak képzőművészeti munkái nem rendelkeznek elkülöníthető sajátosságokkal. Bár vannak próbálkozások a tipikusan magyar jellegzetességek megőrzése érdekében, de ezek többnyire elhalnak. Meg kell értenünk, hogy például a plakátművészetben mindenki Amerikát vagy a japánokat majmolja, ma ez a menő.

Balázs számára a nyelv az, mely leginkább köti hazájához, azt mondja, a képeihez is gyakran ír néhány mondatot magyarul.

- Sokkal mélyebbnek és kifejezőbbnek érzem a nyelvünket, mint például az angolt, mely tőmondatokban fogalmaz. 
A fiatal művész szerint a képzőművészet nemzetközivé válása természetes folyamat, nem feltétlenül kell ellene tenni. Arra viszont mindenképpen figyelni kell, hogy az eddig teremtett magyar értékek ne vesszenek el.

Terescsik Eszter a veszprémi Petőfi Színház színművésze. Napi színházi munkáján kívül vásári komédiával lép fel és nemrég CD-t készített.

- A Parasztbibliából, mely a történelmi Magyarország területéről származó biblikus történetek gyűjteménye, állítottunk össze egy válogatást - meséli. - A lemez készítése során újból rádöbbentem arra, milyen elképesztően gazdag a mi népi kultúránk és micsoda rejtett kincsekkel rendelkezünk. A lemezen mesék, népdalok és népi imádságok találhatók. 

A színésznő számára sokat jelent, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhet a közönséggel.

- Lassan a századik előadáshoz érkezik az a vásári komédia, melyet Szűcs László kollégámmal csinálunk - meséli. - Székely és csángó mesékből állítottuk össze, igazi bolondozás. Nagyon jó érzés az, hogy a nézők az előadások után odajönnek hozzánk, beszélgetnek velünk. Az a figyelem és szeretet, amit ilyenkor kapunk a közönségtől, nagyon jó útravaló ahhoz, hogy továbbra is higgyünk benne: fontos az, amiért küzdünk, és nyelvünk, verseink, népdalaink megőrzéséért továbbra is tennünk kell valamit.

Húsz éve ünnepeljük a kultúra napját

A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én tartjuk annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá a  pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.