Remény a gyógyulásra - Kijevi orvosok kezelik az izomsorvadásban szenvedő Andrist

A 10 éves Andris 2007-ben kényszerült kerekes székbe. A család mindent megtesz azért, hogy izomsorvadásos gyermekük visszanyerje egészségét. Mindenhova elvitték, mindent kipróbáltak, beleértve a természetgyógyászatot is, de állapota nem javult tartósan. Most, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak az őssejt terápiás kezelésbe, amelyet Kijevben végeznek Andrison. Nemrégen tértek haza az ukrán fővárosból a jó hírrel: fiuk már a feje mögé képes emelni a kezét, a lába is jobban engedelmeskedik. Még vissza kell menniük Kijevbe a kezelés folytatására, csak hogy kérdés: össze tudják-e gyűjteni rá a pénzt?

Az aszófői Schenk család gyötrelmes kálváriajárása 2002-ben kezdődött, amikor kiderült a kisfiukról, hogy izomsorvadásban szenved. Az édesanya éjjel-nappal sírt, az apának is összeszorult a szíve, amikor látta, gyermekük csetlik-botlik, s mind gyakrabban elesik. Vitték orvostól orvosig, akik azt mondták nekik: Andris 8-9 éves korára tolószékbe kerül. Így is történt. Addig persze járták az ország különböző kórházait, klinikáit, s természetgyógyászok is megfordultak Balaton-felvidéki házukban. Komoly gyógyulás azonban nem mutatkozott, legfeljebb felcsillant a remény.

Évekkel ezelőtt döntő lépésre szánta el magát a család: eladták füredi lakásukat, s kiköltöztek Aszófőre, az asszony édesanyjához. Vettek egy használt Opelt, a többi pénzt fiuk kezelésére és gyógyszerekre fordították. Hiába volt minden erőfeszítésük, tavalyelőtt ősszel az egyébként vidám fiúcska végleg kerekes székbe kényszerült. Akkor mondta azt szülei nagy fájdalmára, hogy neki kár volt megszületnie, inkább halt volna meg. Ezen a mélyponton tihanyi iskolatársai és a pedagógusok segítették át, ma már nem forgat ilyen gondolatokat a fejében.

A szülők, ha kicsit szégyenkezve is, de 2007 telén gyűjtésbe kezdtek. Abban hittek - legfőképpen az apa, Tamás -, hogy az őssejtbeültetés csodákra lesz képes. Tisztában voltak azzal, milliókra lesz szükségük, ami végül is háromnegyed év alatt összejött. Például a füredi rendőrkapitány levelet írt az ország minden részébe: közel 300 ezer forintot adtak össze az egyenruhások. A környező települések önkormányzataitól 10-15 ezer forint érkezett az alapítvány számlájára. (Balatonfüredtől egy fillért sem kaptak.) A tihanyi polgárőrök 100 ezret adtak össze, az apátság 300 ezret utalt át. Legmélyebben a testvértelepülés, a németországi Mörlenbach lakói nyúltak a zsebükbe, 800 ezret adtak össze. Tavaly nyáron az ausztriai Labuch városka polgárai 400 ezer forintot küldtek a családnak. A számlán végül is összegyűlt jó hárommillió forint, amihez a család sosem nyúlt, pedig a kuratórium hozzájárult volna a gyógyszerek megvásárlásához.

A nyugdíjas rendőr apa, aki naponta órákat tölt a számítógép előtt, s mindennek utánanézett, ami a fia betegségével kapcsolatos, talált Budapesten egy házaspárt, akik már négy éve szervezik, közvetítik az őssejtbeültetést a kijevi klinikán. Először Andris zárójelentését küldték ki az ukrán fővárosba, ahonnan három napra megérkezett a válasz: vállalják a beavatkozást. (A korábban Kínát megjárt betegeket nem fogadják.)

Odakint sem ringattak bennünket illúziókban. Megmondták: az izomsorvadás ma még nem gyógyítható, de az embrionális őssejtbeültetéssel nem romlik tovább a gyerek állapota, sőt javulhat. Ha két évvel ezelőtt jelentkeztünk volna náluk, mondta Picskur doktor, akkor ma már a fiunk, ha járókerettel is, de képes lenne egyedül sétálni.

Az anyában, Szilviában még ekkor is voltak kétségek, viszont a férje nyugodt volt, mert jóval az utazás előtt több olyan családdal beszélt, akiknek a gyerekét a kijevi orvosok úgymond talpra állították. Igaz, ehhez 34 kezelésre volt szükség, ami meglehetősen sok pénzbe került. Egy beültetést a klinika jelenleg 5500 euróért vállal.

- Egy hetet voltunk kint a csodaszép városban, ahová repülővel érkeztünk - veszi át a szót Szilvia. - Három napon át kapott 15-15 őssejtinjekciót Andris a vénájába, majd a kezébe, végül a combjába. A kezelés semmilyen mellékhatással nem járt. Azt mondták, hogy egy hónap kell, hogy érzékeljük a változásokat. Még csak két hét telt el, de szemmel láthatón erősödött a keze. Már fel tudja emelni a feje mögé, önállóan mos kezet, s a lábát is jobban kinyújtja, mint korábban. Szerintem lazultak az izmai. Fél év múlva kellene újból kimennünk...

Ezen a ponton csend üli meg a szobát, ugyanis kétséges, hogy elő tudják-e teremteni újból a kétmilliót. Pontosabban csak 800 ezer kellene, mert az alapítvány számláján maradt 1,2 millió forint.

- A labuchi polgármester arról tájékoztatott bennünket, hogy jövő év elejétől Grazban nyílik lehetőség őssejt beültetésére. Az ottani kórház nyit egy fiókintézményt Budapesten, ahová már könnyebben, főleg olcsóbban eljuthatnánk. Mindent megpróbálunk, hogy Andrison segítsünk.

Mivel Magyarországról több alapítvány közvetíti ki Ukrajnába, Kínába és Oroszországba az őssejtbeültetésre váró betegeket, nincs pontos adat, hogy hányan fizettek milliókat az ottani orvosoknak. Tőlünk nyugatra hivatalosan ellenőrzött centrumokban végzik az őssejtkezelést ingyen, de csak kísérleti szinten az önként jelentkező betegeken. Egyébként, úgy hírlik, a hazai szakma elítéli a súlyos milliókért végzett kezeléseket, mondván, nem bizonyított, hogy használnának a beavatkozások. A kutatók szerint több helyen abortált magzatból kinyert őssejteket használnak fel, ami rákot idézhet elő. Egy izraeli fiú esetét hozzák fel példának, akinek a terápia után daganat fejlődött ki az agyában és a gerincében. Ám akinek az utolsó szalmaszálat jelenti az őssejtkezelés, én azt mondom, érthető, hogy megpróbálja, hátha sikerül.

A 10 éves Andris, egyébként, a betegségét leszámítva
vígkedélyű kisfiú, szeret játszani
Fotó: Penovác Károly