Miről is van szó, Hölgyek és Urak? - Tévéjegyzet

Némelyiknek valóban jót tesz a frissítés, némelyik megőrzi az előző értékét, vagy éppen színvonaltalanságát. S akad persze olyan, amelyet totálisan elrontanak. Az Áll az alku most ezek közé tartozik.

Exhibicionista bája Gundel Takács Gáborral egyszer s mindenkorra elveszett, a mostani műsordirigens, Kovács Áron még csak nem is kisinasa Gundelnek. Alkalmatlanságán kár megrökönyödni, ez van a televíziós skálán. Az Áll az alkuból eléggé csillogós-villogós show-t csináltak a TV2-n. Új műsorhoz meg új férfi kell, ám mindketten unalmasak, egysíkúak.
Mindenesetre megtalálták a megfelelő embert, akinek az összekötőszövege humorban, vidámságban, szellemességben, televíziós vagányságban és nem utolsó sorban tálalásban mérföldekre van Gundel teljesítményétől. Gundelnek már ez az Áll az alku nem is feküdne, túl egyszerűsített, lekopaszított, az emberi tényezőt felváltotta a látvány.

A táskák és talán a versenyzők sem ugyanazok, más körből verbuválták őket. A korábbiak zöme tudott velünk kontaktust teremteni, a mostaniak sehogy, de hát Kovács Áron sem. Az ajándékokat morc arcú cicababák hordják be. Az egyik szőke, a másik fekete. Merev bábuk. A virtuális igazgatóval sem vonalas telefonon kommunikál a műsorvezető, mobil a sikk. Ettől még gépiesebb a játék. Jellegét veszti el.

Na és a versenyző, akit kifogtam! A férfiú gyűlöl veszíteni, ha egymillió alatt nyer, akkor lúzernek érzi magát. Idétlen és ellenszenves a szövege, Kovácsnak eszébe sem jut, hogy kioltsa vagy tompítson rajta. Az úr, ha kis összegű, reményre okot adó táskát nyittat ki, felkiált: Erről van szó, Bébi! Nos, igen: pénz és nő, az örök férfias feladat. Az élet nagy alkuja. Csak hát ez itt úgy megy, olyan a hangulata, mint a kocsmában, a kaszinóban vagy az utcasarkon. A versenyzőből aztán nemhogy lúzer nem lett, még balfácánnak sem vált be, ezer forintot nyert. Erről van szó! Miről is?