Németh Ferenc életre keltette a vasutat Veszprém és Almádi között

A vasútmodellező ennek a mintegy 22 kilométer hosszú vasútvonalnak készítette el az 1:160-as méretarányú mását: akinek egyszer lehetősége lesz végignézni a 31 modulból álló modellt, az a két világháború közötti állapotában figyelheti meg az állomásépületeket, pincéket, szőlőket vagy erdőket.

- Az 1950-es években, diákként sokat utaztam osztálytársaimmal és barátaimmal a Veszprémből Káptalanfüredre közlekedő vonattal. Nyáron zsúfolásig tömve voltak ezek a szerelvények, ezért mi jobb híján a lépcsőn utaztunk és ilyenkor az is előfordult, hogy a mozdonyból felcsapó szikrák kilyuggatták a nejloningünket - idézi fel emlékeit találkozásunkkor Németh Ferenc. De hogyan jutott el az Eplényben élő nyugdíjas úr oda, hogy emlékeit egy grandiózus vállalkozásban megvalósítsa?

Németh Ferenc tizenöt év munkával készítette el a Veszprém és Káptalanfüred közötti vasútvonal moduljait. Az egykori nyomvonal szakaszai 1:160 méret-arányban kelnek újra életre a modellezőnek köszönhetően
Fotó: Nagy Lajos

A huszadik században közel hat évtizedig működő, a megyeszékhelyet a Balatonnal összekötő egykori vasútvonal kicsinyített, valósághű mását készítette el tizenöt évnyi munkával Németh Ferenc.

Az első modellt az 1960-as évek közepén készítette, majd az évek múlásával ez lett a legfőbb hobbija. A vasútmodell szerelmesei előtt több út áll: építhetnek egy zárt pályát, ahol a vonat körbe-körbe halad a vonalon, például egy állomás előtt. Ezt a tapasztalt modellezők csak dilikörnek nevezik. Aki ezen túllép, több állomást is épít, és megszervezi a köztük lévő forgalmat. Németh Ferenc természetesen az utóbbit választotta.

A Veszprémet a Balatonnal egykor összekötő vasútvonal modellezésének előképe a megyeszékhely és Eplény között futó vonal elkészítése volt. A modulokat az évek során az ország számos pontján kiállították, Veszprém és Balatonfüred mellett például Szombathelyen és Szegeden is.

Ezután a kétezres évek legelején döntötte el, hogy történelmi vasútmodellt készít, mégpedig a Veszprém és Káptalanfüred közötti vonalat. Sokat nem gondolkodott azon, mely szakaszt éleszti újjá , ebben a nosztalgia is szerepet játszott. A modellt a vasút történetének második szakasza, vagyis az 1920 és 1945 közötti időszaknak megfelelően készítette el. Elhatározása nem könnyítette meg a saját dolgát, épp ellenkezőleg: ha a modellező egy korhű és autentikus vonalat akar elkészíteni - más célja pedig nem is lehet -, akkor rendkívül alapos és részletekbe menő kutatómunkát kell végeznie ehhez. A vasúttörténeti ismeretek begyűjtése - mit és hogyan építettek abban az időszakban, milyen berendezéseket használtak stb. - mellett ismernie kell a szakirodalmat is.

Miután begyűjtötte az információkat és tervdokumentációt, az interneten szerzett adatokat például az egyes szakaszok domborzati viszonyairól és a vonalon található épületekről, majd végigfotózta az egykori nyomvonalat. Ezután térképet készített, amelyen felrajzolta a vasút vonalát, és mellette a jellegzetes elemeket, hogy tudja, mit és hova kell majd építenie. A munka egyik legfőbb nehézsége, hogy minden elemet és illesztést milliméterre pontosan meg kellett határoznia. Az egymás mellé tett moduloknak össze kell illenie tájban, vágányban vagy elektronikai szempontból, hívja fel a figyelmet.

Az egykori vasútvonalat N-es, vagyis 1:160 méretarányban modellezte le, ez a gyakorlatban azt jelentette, minden egyes méter 6,25 milliméternek felelt meg (a nyomtáv kilenc milliméter). A szükséges előkészületek párhuzamosan haladtak a modellépítéssel, a 31 modul, vagyis az egykori vonal 31 eleme - a veszprémi Honvéd laktanyától Káptalanfüredig - a nagy munka 2002-es indulása után mintegy tizenöt évvel készült el.

Először a Remete-völgyi vasúti megállót készítette el, majd folytatta a vonalat Káptalanfüred felé, mert ott többé-kevésbé a mai napig változatlanok maradtak a környezeti részek, kőkeresztek vagy éppen a növényzet. A legnehezebb a Remete-völgy és Szentkirályszabadja, valamint a falu és Veszprém közötti szakaszok feltárása volt, mert a 80-90 évvel ezelőtti állapotból nagyon kevés maradt meg a 21. századra.

A modellt számos izgalmas és egyedi megoldással színesítette készítője. A balatonalmádi Öreghegy állomást megjelenítő modulon vörös homokkővel kirakott a vágányok melletti felület. Annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban leképezze az egykori állomást, az egykori állomásépülettel szemközti területről hozott el balatonalmádi vörös homokkövet, és ragasztotta a helyére. A Káptalanfüredről Alsóörsre haladó modulon megjelenik egy csónakkikötő, a víz és egy horgász is, míg a Vödör-völgyi szakaszt pincékkel, gyümölcsösökkel készítette el, sőt, akad egy olyan pince, ahol nyitva van az ajtó és látszódnak az ászokfán pihenő aprócska hordók, és még bor is csörgedezik.

Idő, ihlet és megfelelő szándék nélkül nem is érdemes modellt építeni, ám az idős úr tapasztalata szerint ezek együttállása esetén sem jutott volna eredményre, ha nem szeretné igazán azt, amit csinál.

A másfél évtizedig tartó munka eredménye egyelőre az eplényi családi ház padlásán áll, a modulok szép sorban egymáson és egymás mellett - gondosan letakarva, ne porolódjanak - várnak arra, hogy egyszer a nagyközönség is láthassa összeszerelve. Németh Ferenc azt reméli, előbb-utóbb kiállításon is bemutathatja a nem mindennapi produktumot, erre otthonában nincs lehetősége. A modell kiállításához közel 500 négyzetméteres, vagyis egy fél kézilabdapályányi területnél is nagyobb térre volna szükség.

S ki tudja, az egykori vasútvonalat életre keltő modell megismerése és bemutatása után hátha felcsillan a remény, hogy egyszer a valóságban is újraindulhat a vasúti közlekedés Veszprém és a Balaton között, bár már nem gőzösökkel.

A megszüntetett vasútvonal története

A Veszprémet a Balatonnal összekötő vasútvonal építése többéves tervezés és előkészítés után 1907 őszén indult meg, és rendkívül gyorsan, kevesebb mint egy év után, 1908 szeptemberére el is készült. A munkások száma nyáron meghaladta a háromezret: 92 százalékuk magyarországi volt, a többiek - például kőfejtő, robbantó és alagútépítő munkások - az Osztrák- Magyar Monarchia más országaiból jöttek. A két vonalon 33 megállóhelyet és állomásépületet, 3000 vízátereszt, Veszprémben 28 méter hosszúságú viaduktot kellett építeni. Bár a vonal a következő évtizedekben idegenforgalmi szempontból is fontossá vált, az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a megszüntetéséről döntött.