Majmok bolygója: izgalmas lázadás

A felújított változat nekem sem tetszett elnagyolt karakterei, átgondolatlan története és a csúnyácska megjelenítés miatt. Ennek tapasztalata alapján az új filmet, A majmok bolygója: Lázadást kicsit félve vártam, de persze nagyon kíváncsi voltam rá. Szerencsére nem kellett csalódnom, egy elgondolkodtató, drámai és látványos alkotást izgultam végig. A besorolást illetően előzményfilmnek tekinthető, de akkor sem járunk messze az igazságtól, ha egy új majmok bolygója sorozat megszületésének az első lépését látjuk. A történet egy San Franciscó-i laboratóriumban kezdődik, ahol genetikai kísérleteket végeznek majmokon, hogy megtalálják az Alzheimer-kór ellenszerét. A csimpánzok egyre okosabbak lesznek, úgy tűnik, közel a gyógymód, ám egy szerencsétlen baleset miatt a projekt részben véget ér. A kutató, a Will Rodmant játszó James Franco azonban titokban magához vesz egy újszülött majmot, Cézárt, aki ettől kezdve családtagként éli napjait. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy a film főhőse nem az ember, hanem Cézár. Az ő fejlődését nézhetjük végig; hogyan döbben rá helyzetére, szerepére. A rendező, Rupert Wyatt remekül rakosgatja egymás mellé a kis mozaikokat, és teszi mindezt úgy, hogy a film tele van izgalommal és feszültséggel. A végén aztán még jobban felgyorsulnak az események, nagyszabású akció közepette jutunk el a fináléig. Utóbbi csak az utolsó 2025 percet tette ki, de előtte sem unatkoztam, a történet  ami azért tartalmaz sablonos elemeket  végig leköti a figyelmet. A karakterek jól kitaláltak, a pozitív  szereplőkkel és Cézárral teljesen együtt tudtam érezni, de a kapzsisággal, a gőggel és az emberi butasággal is szembesülünk. A számítógépes látványra nincs panaszom, a majmok megjelenítése elsőrangú. A film vége mintha befejezetlennek tűnne, de az utolsó jelenettel helyére kerülnek a dolgok. Nyugodtan mondhatom, hogy a nyár egyik legjobb alkotása A majmok bolygója: Lázadás.