A kéknyelű hazája

A legújabb generációt Istvándy Gergely és Csilla képviseli. Édesapjuk eleinte csak kiegészítő tevékenységként foglalkozott borászattal, aztán rájött, hogy ez egész embert követel. Aztán fiatalok is kitanulták a szakmájukat. Gergely a borászatban, Csilla a vendéglátásban jeleskedik. Elkötelezett hívei a tradíciók ápolásának, s külön hangsúlyt helyeznek a majdnem  elfeledett kéknyelű termesztésére. 

A kilencvenes évek elején kezdődött meg Badacsony saját szőlőfajtájának a kéknyelűnek a visszatelepítése, tudtuk meg Gergelytől. Több oka is van annak, hogy korábban  miért volt ebből a fajtából kevés. Ebben szerepet  játszott az, hogy miután megtermékenyítésére szükség  volt egy porzó fajtára is. Ezt viszont nem sokan engedhették meg, ezért is nevezték egykor úri szőlőnek. 

Gergely elmondta, hogy ezt a fajtát gyakorlatilag csak a badacsonyi borvidéken termesztik. Hogy másutt nem nagyon foglalkoznak ezzel a fajtával annak az is az oka, hogy rendkívül munkaigényes. Ráadásul Badacsonyban a bazalt talaj adja meg neki azt a pluszt,  azt az ásványosságot,  amely  valójában karakteres borrá  teszi a kéknyelűt.

A fiatal borász szerint egyelőre még a badacsonyiak is kísérletezgetnek azzal, hogy mit is lehet ebből a fajtából kihozni. Vannak, akik reduktív technológiát alkalmaznak, mások a különféle hordós érlelési módozatokkal próbálkoznak.   

A kéknyelűre általánosan jellemző, hogy nagyon kiegyensúlyozott savakkal rendelkezik, amit ha fahordóban  történik az érlelés, akkor egy krémes textúra egészíti ki, s ez a furmintok ízvilágára emlékeztet. Nem harsányság, hanem az egyszerűség, a kifinomultság a jellemző rá. Savai miatt leginkább  halételekhez ajánlja a borász.