Nyáresti zeneünnep - Intrika és cseles hősök operája Füreden

Egy szippantásnyi Spanyolországot, egy marék intrikát, és az egész estére elegendő lendületet kaphattak a nézők a füredi Anna Grand Hotel dísztermében bemutatott opera-keresztmetszet révén. A vígoperából összeállított előadást a Mendelssohn Kamarazenekar kísérte, melyet Oberfrank Péter vezényelt. A grófot Szegedi Csaba, a grófnét Bakonyi Anikó, Figarót Palerdi András, menyasszonyát, Susannát pedig Váradi Zita formálta meg. A Mozart-opera cselszövésekkel és érzelmekkel teli anyaga alapvetően hálás,  az egy-egy nagyobb jelenettömböt felkonferáló Kéri Kitty színművész, a Kisfaludy Színház igazgatója nem véletlenül idézte Carl Friedrich Zelter zeneszerző szavait: „Ami ezt az operát, érzésem szerint, megkülönbözteti Mozart többi művétől: az intrika stílusa a zenében. Bár ez a stílus akármelyik olasz zeneszerző (...) műveiben is fellelhető, itt mégis már a nyitánnyal elkezdődik és át- meg átjárja az egész cselekményt”.

Balról jobbra: Szegedi Csaba, Bakonyi Anikó, középen a karmester, Oberfrank Péter, Váradi Zita és Palerdi András. Az énekeseket a Mendelssohn Kamarazenekar kísérte (Fotó: Leitner Vera)

Az est során az eredeti opera legjellegzetesebb áriái, kettősei csendültek fel, így például Figaro, a grófi inas és Susanna, a szobalány esküvője reggelén elhangzó duett, Rosina grófné esdeklése Ámorhoz, a levélkettős, vagy a rózsaária.

A Palerdi András által megformált Figaro szemmel láthatóan jól érezte magát a jelentekben, még a gróftól való fenyegetettségnek sem mutatta nyomát. Magabiztos fellépése és stabil hangja is elárulta: Palerdi tapasztalt Figaro. Akárcsak partnere, Váradi Zita, aki hasonlóan magabiztos bemutatót hozott abból, milyen is egy cserfes, tűzről pattant Susanne, akinek legerősebb fegyvere a gyorsan észjárás és a tiszta dallamosság. Bakonyi Anikó szépen megformált, érzékenyen halkuló és hajló szólamai hűen tükrözték Rosina grófné őszintén kétségbeesett, reményteli fohászait elsősorban a gróf, Szegedi Csaba felé, aki baritonjával és tekintélyével főúr módjára volt képes uralni a teret, ám hajlandó volt fejet hajtani a felszabadult végkimenet előtt is.

Az Oberfrank Péter vezette Mendelssohn Kamarazenekar kíséretével vált ízig-vérig operaestté az előadás (Fotó: Leitner Vera)

Az izgalmas, dinamikus cselekmény sodra ugyan komoly erkölcsi kérdést is felvet – hiszen az alapkonfliktust a főurakat megillető első éjszaka joga képzi a történetben –, az operaest során azonban a sűrű drámaiságnak nyomát sem éreztük. Jobb volt ez így, hiszen a négy felvonást főbb pontjaiban összefogó előadás megmaradt szórakoztató, könnyed nyáresti programnak, ahol az örömteli zenét ünnepelheti néző és művész egyaránt.