Hat szempár boldogsága

A lány szeme halkan, félőn, alig híve, hogy megtörténik a csoda, ölelte, simogatta a karjában megbújó, örömtől remegő kis testet. A kis test szemei alig látszottak, szőrgombolyag lévén csak kis széndarabkára emlékeztetőn csillogtak a hófehér szőrme alól. A gyepmester szemei boldogságot és büszkeséget üzentek: jó volt ismét szerető családba engedni egy kis ártatlan lelket, és büszkeség is méltán töltötte el szívét, mivel ez a nap sem telt el örökbeadás nélkül. Az orvosi váró asszisztensének szemei hol a képernyőre koncentrálva írták az adatokat, hol a boldog „sokaság”-ban gyönyörködtek. Az én szemeim, mint egy szemtanú szemei soha de soha nem fogják elfelejteni a látott boldogságperceket. Örömittas bizsergés, boldog melegség futott át minden porcikámon. Jó volt részese lenni annak, amikor egy felelősségteljes, állatszerető család az ajkai gyepmesteri telepről fogad örökbe egy kis kóborkát. Akinek a szemei ma már pihe-puha otthon-vackában csukódnak álomra.

Szemet gyönyörködtető nap volt a mai.

Szerző: Vargáné Czobor Andrea