Anyaművek - Drága Nagymama!

A kitörő örömről, amikor meglátja a mamát, a saját festésű, hol vöröses, hol szőkés, maga vágta frizurájú, kulturálisan komolyan elkötelezett, olykor gyerek, olykor pedagógus, kicsit parázós, nagyon vicces „mamikát”. Mamika, ez nekem kissé furcsa elnevezése a számomra eléggé vagány, heccelődő, liberális anyukámnak, de egyáltalán nem zavar, sőt. Azt viszont látni kellene, amit ezek ketten művelnek! Szabad a pálya: lehet rombolni, építeni, rohangálni, ugrabugrálni a panelban is (alatta nem lakik senki), pocakot bokszolni (erről már leszoktattam a mamit, mert én nehezen viselem ezeket az ütéseket, és neki sem fog tetszeni belátható időn belül, ellenben majd keresek bokszedzőt). Jókat jönnek-mennek, parkokban bóklásznak, bogarat és kavicsot nézegetnek a végtelenségig. Beöltöznek királynak, hiénának és tulajdonképpen akárminek, amit Krisz kitalál. Palacsintát esznek, kakaót isznak, alukálnak délután, és rengeteget röhögnek. De tényleg. Az út idáig nem volt zökkenőmentes, már a kettőnk részéről a mamikával, de ez egy másik írás témája.