Minőségi zene, minőségi élet

– A pápai iskolás évek jelentős indíttatást képviselnek az életemben. A mai jubileumi alkalomra való invitálásra azért mondtam nagy örömmel igent, mert a leghosszabb ideig tartó tanulmányi jogviszonyom a Bartók zeneiskolához köt. Jelesül, hogy másodikos általános iskolás koromban felvételt nyertem hegedű-előkészítő tanszakra, és onnantól kezdve tizenegy éven át, tizennyolc éves koromig tanultam hegedülni. Aztán harmadiktól ehhez jött a zongora-tanszak tíz éve, majd szolfézs, zenetörténet, kamarazene, a növendék zenekar következett, sőt végül a harsona-tanszakot is fölvettem tenorkürt szakon. Ez nem művészeti kérdés, nem kulturális megalapozottság kérdése, hogy ki milyen módon találkozik a zenével. Nem kell mindenkinek zenésznek lenni, ennél sokkal fontosabb az, amit kiváló kutatóink hangsúlyoznak. Nevezetesen az, hogy a befogadó korszakban, az általános iskolás gyermekkorban elengedhetetlenül szükséges az alkotó művészetek tevékenységével találkozni. Erre azért van szükség, mert a mai természettudományos kutatások sorra bizonyítják, hogy a művészeti nevelés olyan komoly agytörzsi fejlődést visz végbe, amit semmi mással nem lehet még megközelíteni sem – mondta az egykori zeneiskolai növendék, aki jelenlegi feladatairól, munkájáról is beszélt.

- Kiemelkedő kormányzati feladatnak tekintem, hogy a kulturális javaknak minél szélesebb körben történő terjesztésében jelentős szerepet kapjanak részben a közgyűjtemények, részben a művészetoktatás. A magasabb minőségű élethez a művészetekkel való gyakori találkozás juttathatja az embereket. Azok a fiatalok, akik művészetekkel érintkeztek, felnőttként sokkal hasznosabb tagjai a társadalomnak. Márpedig egy társadalompolitikai vízió, amit egy polgári kormányzat maga előtt lát, az mindenképpen az, hogy ez a fajta minőségibb élet, ami  a középosztály szélesítését szolgálja.  Ez Közép-Európában Magyarországon nagy esélyt ad azzal, hogy egy hungarikum, a magyar alapú művészetoktatás kodályi  rendszere van a kezünkben. Ennek az ápolása, megőrzése és továbbörökítése folyik Pápán már évtizedek óta – fogalmazott a kultúráért felelős államtitkár. Elmondta azt is, hogy a zene mindazt adta számára, ami a közösségi lét nagyon fontos megélését szolgálja az életében.

– Nem alapvetően attól, hogy tizenegy évig hegedűt tanultam, noha ebből a tanulmányból tudtam aztán számos zenekarnak, vagy énekkarnak a tagja lenni. Ez adott nekem lehetőséget arra, hogy olyan nemzetközi rangú együttesek tagjává válhassak, amikkel bejártam a világot. Karmesterként, karnagyként ugyanezt a munkát folytattam: tizenhat lemezt adhattam ki, húsz európai, illetve tengerentúli országban koncertezhettem. Az életem tehát gyönyörű, emellett, talán a zeneiskolának is köszönhetem, hogy pápai születésű feleségemmel már a kicsinyek hangversenyén együtt szerepeltünk, aztán három gyermekem édesanyja lett – mosolygott a politikus. – A családi környezet nyilván meghatározó. Édesanyám ennek a zeneiskolának harmincöt évig volt a tanára, és az iskola éppen most ünnepli az általa létrehozott alapítvány jubileumát. Okleveles gépészmérnökként édesapám is abszolút hallású hegedű virtuóz volt. Én arra bátorítom a mai gyermekeket, hogy bátran kezdjenek ismerkedni a hangszerekkel, mert nagyon szép hagyományok folytatói lesznek. A Bartók Béla Zeneiskola méltán lehet büszke az elmúlt évtizedek teljesítményére: kiművelt emberfők egész sokaságát adták a magyar kultúrának, a magyar művészeti életnek. Nemcsak zenetanárok, zeneszerzők, művészek, pedagógusok kerültek ki innen, hanem olyan orvosok, mérnökök, természettudományos szakemberek kerültek ki innen, akik a mai napig is visszajárnak Pápára és köszönetet mondanak a zenetanáraiknak azért, hogy az útravalójukban ott volt a zene. Ez a mai napi olyan módon része az életüknek, hogy felnőtt korukra a kultúra intenzív fogyasztóivá váltak, gyermekeiket pedig a szép szeretetére nevelik. Én hálás vagyok a pápai diákéveknek és a zeneiskola tanárainak. Kívánom a pápaiaknak, hogy ezt a hagyomány ápolják és méltó módon folytassák – zárta a beszélgetést Hoppál Péter, aki a koncertet megelőzően köszöntötte a városlakókat, majd hegedűt fogva beült a zenekarba, és egykori tanára mellett újra részese lett az örömzenélésnek.