Ugrás az ismeretlenbe - Magyar fiatalok vallanak a külföldi életről, munkáról

A témában Fiatalok külföldön – Megéri? címmel hiánypótló informatív könyvet írt idén kolléganőnk, Prevics Éva. A korábban televíziós riporterként dolgozó fiatal hölgy a közelmúltban a párjával együtt gondolt egy nagyot, maguk mögött hagyták addigi életüket s nekivágtak a nagyvilágnak.

A friss hegyi levegőjéről is híres Bad Gasteinig jutottak, ahol egy ismerős segítségével sok más magyar fiatalhoz hasonlóan a vendéglátásban helyezkedtek el.

– Elegem lett az itthoni életemből. Hiába tettem a dolgomat becsülettel, nem rajtam múlt az előrelépés, s nem láttam, mit hozhat a jövő. Amikor egy májusi napon elindultam, még nem döntöttük el, hogy egy rövid időre vagy egy életre hagyom el a hazámat – mondja Éva, aki egy kényelmes apartmanházba, kiváló társaságba került. Sok magyar élt és dolgozott az osztrák településen, így hamar barátokra lelt. A barátok pedig meséltek. Az életükről, a tapasztalataikról, örömeikről és fájdalmaikról. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy érdemes lenne mindezt egy könyv lapjain is megörökíteni.

Prevics Éva is dolgozott külföldön, a kint töltött hónapok alatt született meg a hiánypótló könyv (Fotó: Szabó Péter Dániel)

– Rengetegen dolgoznak külföldön, s rengetegen tervezik, hogy külföldön vállalnak munkát. A legtöbbjüknek azonban tévképzeteik vannak azt illetően, hogy mi várja majd őket odakint. Ezt szerettem volna bemutatni személyes történetek révén a kötetben – mondja a nemzetközi visszhangot is kiváltó könyvről, amellyel kapcsolatban már egy osztrák hírügynökség is interjút készített vele. Maga a téma ugyanis egyre aktuálisabb, nemcsak hazánkból, hanem Közép-Kelet-Európa megannyi országából érkeznek fiatalok a kontinens nyugati felére munkát vállalni.

Így volt ezzel Horti Gábor s felesége, Hortiné Nagy Kitti is, akik a boldogabb jövő és a biztosabb megélhetés reményében hagyták el néhány éve az országot.

– A forint gyengülése ellehetetlenítette deviza alapú fészekrakó lakáshitelünk fizetését. Iszonyú nehéz volt, de magunk mögött kellett hagynunk a családot és a barátokat, az évek során megszerzett értékeinket pedig kiárusítottuk, hogy legyen pénzünk repülőjegyre és új, angliai életünk megalapozására – mondta el kérdésünkre Kitti.

Horti Gábor, Hortiné Nagy Kitti és Horti Hunor

Az elején persze nem volt könnyű, ezt nem is tagadják. Mindketten mosogatóként kezdtek, s eleinte egy 10 szobás farmház egyik kis szobáját bérelték, ahol mindenütt más nemzetiségű emberek laktak.

– Félévnyi kemény munka után lehetőséget kaptam, hogy felszolgáljak egy esküvőn. Szerencsére jól sikerült, s már vissza sem engedtek a konyhába, néhány hónap elteltével pedig főpincérré avattak. Közben Gábor is szépen haladt, ma már ő készíti az előételeket és a desszerteket a hotelban – idézi fel az elmúlt éveket Kitti, majd hozzáteszi, a legnagyobb öröm számukra azonban az volt, amikor 2013 októberében megszületett kisfiuk, Hunor.

– Magyarországon két intézet is közölte velünk, hogy számunkra lehetetlen a baba, itt viszont természetes úton megfogant a kisfiunk, akivel egy kis családi házban élünk. Ma már ez az otthonunk, nem is tervezzük, hogy hazaköltözünk. Sőt, azt szeretnénk, ha a család többi tagja is követne minket, ahogy a bátyámék is tették 2012-ben. Ők is megtalálták itt a számításukat, ugyanis megbecsülik a munkánkat, s van értéke a fizetésnek is. Egy dolog persze igaz, s ezen soha nem tudunk változtatni: hiába élünk kint évek óta s beszéljük tökéletesen a nyelvet, attól még mindig bevándorlónak számítunk az angolok számára – jegyezte meg az ifjú anyuka.

Kittiéktől eltérően nem az új élet, sokkal inkább a kaland és a pénzgyűjtés reményében vállalt munkát külföldön Bencze Rita. Ő azonban Angliánál jóval messzebb, egészen Ausztráliáig utazott.

– Egy év kinti élet után aztán átértékelődtek a dolgok. Boldognak éreztem magam, az időjárás is kellemesebb volt, gyönyörű tengerparton élhettem, ráadásul folytathattam Magyarországon elkezdett mezőgazdasági tanulmányaimat is. Később ennek köszönhetően egy borászati labor menedzsereként helyezkedtem el – meséli Rita, akinek ma már a Kinley vezetéknév olvasható az igazolványában.

A borászat kapcsán ismerkedett meg férjével, Simonnal, akivel ma már közös házban élnek a dél-ausztráliai Hallets Cove-ban, s két gyermeküket, Zachary Charlest és Dominic Alexandert nevelik.

– Teljesen más gondolkodásúak itt az emberek. Persze sokat gondolok Magyarországra, s a családomra, akik többször is jártak már kint nálunk. Elég sok a magyar a környéken, önkéntesek szombatonként magyar iskolát is tartanak, s néptánc órákat szerveznek. Sajnos azonban óvoda nincs, a gyermekmegőrzők pedig annyira drágák, hogy nem tudok visszamenni dolgozni – mesélte Rita, aki épp egy hazaútra készül.