Múlt a föld alatt

Így kezdte ünnepi beszédét Pongrácz Dénes nyugdíjas bányász Zircen, a Pintér-hegyi parkerődben, a város bányásznapi megemlékezésén. A szónok beszéde előtt Zirc Város Vegyeskara adta elő a bányászindulót, melyet a megemlékezők egy része együtt énekelt a kórussal. Majd Horváth Ivett, az önkormányzat emberi erőforrás bizottságának elnöke szavalt, ezt követően hangzottak el Pongrácz Dénes megemlékező mondatai. A szónok egyrészt munkahelyi balesetben elhunyt hajdani kollégáik előtt hajtott fejet, másrészt azok előtt, akik bányászként dolgozták végig életüket, és nyugdíjasként, idős emberként távoztak.

Felidézte, hogy 14 éve gördült ki az utolsó csille a dudari bányából, hogy idén bezárt az utolsó bauxitbánya is, jövőre pedig befejezi a termelést a márkushegyi üzem. „A rendszerváltást követő magyar energiapolitika nem kedvezett a bányászatnak, különösen a szénbányászatnak” –  szögezte le.

Az egykori bányászatra, a munkahelyi balesetben és a ledolgozott, küzdelmes élet után elhunyt kollégáikra is emlékezett Pongrácz Dénes (Fotó: Varga Domokos Péter)

Bármi is volt a bezárások oka, a bányászembereknek úgy tűnt, hogy életük egy darabja, lelkük egy része maradt a föld alatt. A hajdani bányavidékeken még mindig élnek a hagyományok, tartanak bányásznapot, összejárnak a volt kollégák, felidézik az emlékeket. Pongrácz Dénes, az egykori bányász arra kérte kollégáit, segítsenek a hagyományok őrzésében, ápolásában, hogy ne felejtsék el az utánuk jövő nemzedékek, hajdan ezen a vidéken bányászok éltek és haltak.

A szónok beszédét követően a hajdani bányászok és a város vezetése, Ottó Péter polgármester és Vörös Kálmán alpolgármester is koszorút helyezett el a bányász emlékműnél.