Kommentár - A számla

A sofőr kinyomtatta a nekem és neki szükséges példányt, majd feleztünk. Miután leültem, néztem csak meg, mit kaptam. Az apró szöszös papírcsíkon halványszürke sávok jelezték azokat a mezőket, ahol a számla adatainak kellett volna lenniük. Visszamentem, hogy cseréljünk, de a másik példány is nagyon hasonlított. Megérkezve Ajkára, bementem a Volán-irodába, ahol azonnal kaptam egy másik, kézzel írt számlát. Elgondolkodtam: mi van, ha csak Herendig utazom vagy Városlődig? Akkor mit tudok tenni a felismerhetetlen számlával? Ezért külön utazzak be a központba? Mert nincs az a könyvelő, aki meg tudná fejteni a rejtélyes bizonylatot. Ajkán egy másik busz vezetője is mutatott hasonló „számlát”. Mit tud tenni ő, ha az utas jogosan reklamál? Semmit természetesen. Eddig azt díjaztam, hogy már lehet számlát nyomtatni a buszon egy okos géppel, meg a vezetőket, akik megtanulták a szerkentyű kezelését. Most hiába kezelik, ha nincs megfelelő papír, és erről nem ők tehetnek. Szeretném, ha a döntéshozók néha igénybe vennék a saját szolgáltatásaikat, akkor kiderülne, milyen apróságokon múlhat jó néhány ember hangulata, megkockáztatom, teljesítménye.