Aki ismeri a tárgyak lelkét

- A gyerekkoromra vezetem vissza ezt a betegséget - mesél Zoltán. - Barkácsolós emberként asztalos szerettem volna lenni, végül az építész szakmát választottam. Beleszerettem egy régi házba, és elkezdtük felújítani, keresgélni, gyűjtögetni a bele való tárgyakat, amikből időnként el is adtunk, ha kellett a pénz a kőművesre, villanyszerelőre. Közben élt bennem a vágyakozás a bútorfelújítás iránt. Alapítani tudtam egy műhelyt, több emberrel dolgoztunk, a gazdasági válság bekövetkeztéig jól működtünk. Azóta van a bútorrestaurálás és -kereskedelem. Amióta belekezdtem, nap mint nap jönnek be emberek, akik azon sajnálkoznak, hogy nem becsülték eléggé a régi dolgaikat és nem mutatták meg szakembernek. Angliában, mondjuk, nem így van, de nálunk divat kidobni mindent, ami régi, pedig kivétel nélkül mindig kiderül, hogy szív és lélek van bennük. Érdemes a sérüléseket kijavítani, a hiányosságokat pótolni, és értékes, egyedi darabhoz jutunk.

Amikor megkérdeztem, hogy hol a határ, mi az, ami még megmenthető, széles mosoly volt a válasz.

- Azt mondanám, ha megvan egy láb, hozzá lehet teremteni a bútort, de természetesen vannak gazdasági megfontolások is. Mindenesetre láttam már nyulakat lakni biedermeier szekrényben vagy a széna alól szedtem ki egy barokk szekrény darabjait, de tyúkólból is kerültek elő gyönyörű bútordarabok. Egyre ritkábban, de lehet még találni ilyesmit a leglehetetlenebb helyeken.

Zoltán szerint nálunk divat kidobni mindent, ami régi, pedig kivétel nélkül mindig kiderül, hogy szív és lélek van bennük
Fotó: Penovác Károly

Könnyű annak, aki ismeri a tárgyak lelkét, de mit csináljon az, akire rászakad egy családi ház teljes öröksége, a sublóttól az ősrégi falióráig? Mi az, amit bátran ki kell dobni, és mi az, amit jó, ha egy szakember is megnéz? Így látatlanban adjon egy-két tanácsot olvasóinknak, kértem Varga Zoltánt, aki szerint:

- Éppen ez a lényeg, hogy látatlanban nem lehet mit mondani. Mindenképpen azt javasolom, aki ilyen dilemma előtt áll, mutassa meg az örökséget egy hozzáértőnek, akkor biztosan semmi érték sem fog elveszni. Ha fotót küldenek, az sem elég, hiszen egyrészt nem lehet mindent lefotózni, másrészt a fotóhoz is éppen az kellene, hogy az érték kerüljön rá, amit meg egy szakértő tud megállapítani.

Végül azt feszegettem, hogy csupán hobbi vagy jó üzlet is a régi bútorok, emlékek megmentése, megújítása. Erre csak annyit mondott:
- Úgy jártam, hogy inkább csak hobbi maradt a restaurálás, a többi kereskedelem. Mindennel foglalkozunk, a kétfillérestől a szekrényig, az ingaóráig, kivétel a könyv, az más műfaj. Rengeteg kincsem van, ami egyre több gondot okoz. Egyszerűen nem tudom, hány tárgy cserélődött már a házunkban. Szerencsére a feleségem, Andrea társam ebben a szenvedélyben, sőt, már a lányom is gyűjtöget.