Paraszt emlékmű az ősök tiszteletére - Egy életforma jelképe

Az avatás ünnepi szentmisével kezdődött a kistemplomban, melyet Huszár Lőrinc ciszterci perjel-plébános atya celebrált.

Egervölgyi Dezső köszöntőjében gyermekkori élményeit idézte, a paraszt sorsot, az időszakot, amikor a verejtékükkel öntözött földet, mely az életet jelentette, elvették tőlük. – Gyermekkori emlékeink nyomot hagynak, a múlt történései felbukkannak a felnőtt korban. Az emlékezés a lélek karbantartója, jövőnk a múltra épül. Állítsunk szobrokat, kopjafákat, kereszteket, ültessünk emlékfákat erősítve általuk identitásunkat, kötődésünket - mondta.

S. dr. Lackovits Emőke mondott az ünnepi szoboravatón beszédet, mögötte Bittmann Károly és Máj János

S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató mondott avató ünnepi beszédet, kiemelve a település helytörténeti sajátosságait, múltját, az itt élt emberek értékvilágát. – Jeles alkalom a mai, hiszen nem mondható gyakori jelenségnek az, ami itt történt.  Emléket állítottak a város elkötelezett, a hagyományokat ápoló polgárai azoknak a gazdáknak, akik egykor itt éltek és munkájukkal termővé tették a határt, biztosítva az Úr imádságában kért mindennapi kenyeret. Egy életforma jelképe áll ma itt, emlékeztetve erre az egymást követő generációkat. A következő jelkép maga a hely, az I. András tér, ahol az emlékmű áll. Az egykori középkori templom közelében, a hajdani ősök temetkezési helyén, megszentelt helyen. Akár szimbolikusnak is tekinthetjük a mai nap kiválasztását, hiszen Szent György nap az egyházi esztendőn belül a gazdasági év kezdete volt egykor, ekkor hajtották ki először az állatokat a legelőre, amelynek alkalmával szentelt vízzel hintették meg őket, hogy ősszel egészségesen kapják vissza valamennyit. De Szent György napja jeles vetőnap és gonoszűző nap is volt egyszerre, amikor mágikus cselekedetekkel, valamint az égiek segítségül hívásával igyekeztek az ártó erőket elűzni, távol tartani a közösségtől. Méltó nap a mai az emlékezésre, az ünneplésre, mert a gazdálkodás egészére és ezt a nagy egységet művelő, tudásával gyarapító, az Úrtól kapott javaival jól sáfárkodó emberre emlékezünk.

Elmondta, a monumentális méretű szoborpár, az életet, a mindennapi kenyérhez szükséges gabonát elvető és learató férfi és kenyeret sütő asszony a gazdálkodó, a földhöz ragaszkodó réteget jeleníti meg. Felidézte a kenyérsütés ünnepi mivoltát, a friss kenyér megszegésének szent cselekményét, a parasztság rendkívül gazdag tudását, mely máig nemzeti művelődésünk egyik szilárd alapja.

Ottó Péter polgármester köszönetet mondott az értékőrző szoborért az alapítványnak, mögötte Bittmann Károly és Máj János

Ottó Péter polgármester köszönettel átvette a város nevében Bittmann Károly alapítványi titkártól és Máj János elnöktől az emlékművet, kérte, egy perc néma emlékezéssel gondoljanak az ősökre, akik itt éltek, formálták a jelent és általa építik a jövőt.

A szobrokat Dávid Mózes erdélyi fafaragó készítette, aki meghatottan emlékezett a föld viszontagságaival megküzdő paraszti szüleire, akik átvett értékeit közvetítette egész életén át gyermekeinek.

Az egyházak képviselői áldást mondtak az ünnepi szoboravatón, balról Szakos Csaba, Vecsey Katalin, Huszár Lőrinc, hátul Bittmann Károly és Máj János

Az emlékműnél áldást mondott Huszár Lőrinc atya, Vecsey Katalin református- és Szakos Csaba evangélikus lelkész. A műsorban közreműködött a bakonyoszlopi énekkar Baumgartner Etelka vezetésével és Ivanovics Imre zenekíséretével, harmonikazenével Tenk Mihály, Wittmann György pedig Nagy Bálint parasztköltő versét mondta el.